Egy barátnőm még csak a negyedik hónapban van, de már most látni rajta, hogy tiszta feszélyezett, ideges, stb. Betegesen fél a szüléstől?

Ez lelki eredetű félelem. Leginkább pszichológus vagy más hozzáértő személy tudna ezen segíteni. Érdemes ebben neki segítened, mert most még időben vagytok. Nekem is pont mostanában szült egy ismerősöm, pedig nem is az elsőt, nem is volt az előzőekkel probléma. Mégis betegesen félt, nekem suttogva vallotta be a telefonba: olyan gondolatai vannak, hogy vágja már ki valaki belőle ezt a gyereket! Ekkor már a hetedik hónapban volt. Éjjel nappal ezen agyalt ő is. A férje már kész volt teljesen, de nagyon ügyesen támogatta. Odáig jutott, hogy megvolt beszélve először az epidurálás, utána már a császár időpontja is. Szerencsére az orvos ügyesen intézte a dolgot. Mert amikor már helyzet volt, akkor csak epidurális érzéstelenítést kapott, és utána simán megszült, pedig nem akart. Mostmár nagyon örül, hogy nem "vágatta" fel magát feleslegesen. A baba érdekeiről nem is beszélve!

Azért azt tudni kell, hogy a császármetszés sem fájdalommentes. Maga a műtét sem kellemes, utána pedig pláne nagy fájdalommal jár. Míg a normál úton szülő lányok röviddel a szülés után már fel-alá járkálnak és vidáman ellátják a babájukat, addig a műtét után a felvágott has miatt akár hetekig nem tudsz rendesen járni, kínszenvedés az ágyban egyik oldaladról a másikra fordulni, felülni, wc-re menni, mosakodni, tüsszenteni, nevetni, és még sorolhatnám. A babát pedig a műtét utáni második naptól 24 órában el kell látni, bár magáról is csak nehezen gondoskodik az ember. Abszolút nem "sétagalopp". Esztétikai szempontból pedig ott marad a vágás helye, sőt, akár pukli is maradhat vissza (sajnos én így jártam).