Szerintetek normális, hogy 21 évesen betegesen vágyom egy babára?

Szerintem ez nem baj, bár én csak a magam részéről tudok beszélni. Én is imádtam/imádom a babákat, és ha úgy alakult volna, tuti szülök az akkori páromnak, akit akkor tökéletesnek gondoltam. De 21 évesen még annyira tapasztalatlan az ember. Nagyon jól tettem, hogy kivártam a tökéletes időt, a tökéletes pasit.

És mindemellé az anyagi feltételek is rendeződtek egy babához. 31 évesen szültem, amikor 7 éve együtt voltunk a férjemmel.

Tehát szerintem nem csak az fontos, hogy szeretnél -e gyereket, annak a picinek azért sok minden körülmény fontos, hogy boldog legyen. Nem árt egy bejelentett jó munkahely, ahonnan elmehetsz szülni, és vissza is tudsz menni dolgozni.

nem árt egy lakás, hogy ne albérletben kelljen kínlódni.

Persze, az anyagi biztonság nem feltétele a boldogságnak, de nem árt a jobb élethez.

És a legfontosabb a szülők, akik nem válnak el, nem veszekednek, hanem szeretik egymást, és imádják a gyermekeiket.

Teljesen normális!

Tudod mi a furcsa? Hogy pár évtizede mindenki azt kérdezte volna, hogy miért nincs még gyereked, most meg azt kérdik, hogy miért van ennyi idősen!

Talán 16 éves korom óta tombolt bennem a vágy az anyaságért! 24 évesen szültem! Most meg azt mondom, hogy talán még várhattam volna! Ki érti ezt?! Ha úgy látod és érzed, hogy itt az idő belefogsz vágni!

Sokszor az ember, mint anno én is azt hiszi, hogy csupa babusgatás és boldogság az anyaság, pedig ez nehezebb mint bármilyen munka a világon!

Naná hogy normális. Én 22 vagyok, de én is epedezem egy babáért. Csakhogy én már a másodikért ;-)

Néha azon kapom magam hogy fátyolos szemmel révedek a játszótéri pocakos kismamákra...