Másnak is nagyon rossz emlékként maradt meg a szülés utani kórházi tartózkodás?

Szerencsére nekem nem. 5en voltunk egy szobában, de mindenki csak a saját babájára koncentrált.

Nekem nagyon jó élmény volt, pedig egy sima állami kórházban szültem, kovid idején. De végig velem lehetett a babám, viszont bármikor betolhattam a csecsemősökhöz, ha fürödni/pihenni akartam. Jó volt a kisfiammal ismerkedni egész nap, nem volt semmi más dolgom, csak vele együtt pihengetni és sokat szoptatni. A szobatársaim is jófejek voltak.

Nem volt rossz élmény, a csecsemősök kifejezetten kedvesek voltak, de azért látszik, hogy tele van a rendszer ezekkel az “így szoktuk”, ugyanakkor tök felesleges körökkel. 2 napot voltam bent, olyan 20-30x jövögettek be egy nap, hol ezért, hol azért, pedig szombaton szültem, az anyakönyvvezető és egyéb adminisztrációs személyzet eleve hétfőn jött. A reggeli vizit egyenesen nevetséges volt, ezért igazán felesleges lehívni egy orvost, hogy megkérdezze hogy vagyok és kakáltam-e már. Egyébként ez a kaki kérdés nagyon izgatta őket, képesek voltak reggel fél5kor is ezért felverni az embert a legmélyebb álmából, hogy volt-e széklet. Ha 10x nem kérdezték meg, akkor egyszer sem, pedig már a harmadiknál bekammeroltam, hogy persze igen. Nem tudom ezek a szakemberek hol tanultak élettant és pszichológiát, de a száraz zsemle zala felvágottal nem kimondottan emésztést elősegítő, ráadásul ha 3 napig nincs széklete az embernek, az is teljesen normális, a psziché része is egyértelmű: a nők többsége elég gátlásos idegen helyen, főleg ha 5 percenként nyitogatnak be vmiért. Konkrétan akárhányszor elmentem pisilni vagy zuhanyozni, már strázsált valaki az ajtó előtt és engem várt (a szobának saját mosdója/zuhanya volt). És hangsúlyozom, azért mertem hazudni, mert elég jól ismerem a testem és annak működését, és tudtam, hogy otthon azonnal menni fog (és valóban nem telt el 12 óra otthon és már mentem is budira). Azt sem teljesen értettem, hogy a takarítónő miért jön be 5x egy nap, azért lehetett volna kicsit hatékonyabban is csinálni a dolgokat, pl ha nem másfél perccel ebédosztás előtt töröl fel (a koszos rongyot kimosás nélkül végig húzta a padlón), akkor nem járkálták volna össze, de legalábbis esélyt adott volna neki, hogy felszáradjon. Soha senki nem kopogott, amit kifejezetten tiszteletlennek tartok, hiszen ott az ember minimum szoptat, esetleg öltözködik. Nem értem a kórházi dolgozókat, hol veszítik el az embertársaik iránti tiszteletet, mivel én magam is eüs vagyok, fogorvos, arra érzékeny vagyok, ha a takarítónő akkor hozza a kivasalt törülközőt, amikor pácienssel vagyok, értem hogy nem nőgyógyászati szakrendelő, de akkor sem tartozik rá, hogy kivel mit csinálok. Nem hiszem el, hogy ilyen alapvető emberi gesztusokat nem lehetne tenni kórházban is, de valszeg én élek burokban. Illetve az is igaz, hogy az orvosi egyetemen alapvetően nem tanítják az emberek iránti tiszteletet, ezt vagy hozza otthonról az ember, vagy nem.

Maga a szules nagyon jo elmenykent maradt meg bennem,meghitt,nem tul fajdalmas (na jo,azert fajt,de rosszabbra szamitottam illetve elhuzodobbra) volt. Azutan viszont... Nem akart jonni nagyon tejem, a babam sem kapott ra a cicire, es akarhanyszor szoltam a csecsemosoknek,telibefo**ak. Nyugi anyuka,ra fog kapni,nagyon ehes lesz,fog az menni,stb. Hat nagyon nem. 3 nap alatt 1x etettek meg ok,illetve hazamenetel elotti esten egy kedves csecsemos megszant 90 mili tapszerrel,hogy ne sarguljon be... Senki nem adott volna tapszert. Szegeny fiam vegig orditotta a 2 ejszakat... Elso babaskent nem nagyon tudtam mit tehetnek,mit lehet ilyenkor,mit nem. Pedig csak szolni kellett volna a ferjemnek hozzon be babavizet meg tapszert... Ez a nemtorodomseg nagyon rosszul erintett,most is,ha meglatok 1-1 kepet,amit a korhazban keszitettem rola,elkap a szomorusag... Ja,es utana sem lett tejem,szoval errol ennyit.🤦‍♀️🤷‍♀️

13as! Hétfő éjjel kerültem be, talán pont éjfélkor. Szombaton jöhettünk haza. (sürgősségi császárom volt). Szóval ez nem csak 3 nap.