Másnak is nagyon rossz emlékként maradt meg a szülés utani kórházi tartózkodás?

Nem az, hogy _nagyon_ rossz emlék, de az élményből egyértelműen az volt a legrosszabb, igen.

Ha nem lett volna szobatársam, akinek nonstop ott volt a teljes pereputty, akkor nem lett volna ennyire rossz.

Miért, van olyan, akinek ez pozitív élmény lehet, pláne most?

Összezsúfolva többen egy kis szobában, bunkó csecsemősökkel, és még az apuka sem jöhet be napi fél órára megnézni a családját.

Én sem mondanám negatív élménynek, pedig egy lepukkant kórházban voltam, de felkészültem lélekben, hogy ez nem wellness szálló és igazából a babára meg a hazamenésre koncentráltam.

Két ágyas, brutálkényelmetlen, lepukkant szobában voltam. Az egész emelet közös, ajtó nélküli zuhanyt használt. A szobatársammal nem nagyon beszélgettem (ő folyton boltba járt, cigizett, telefonált). A babám evett és aludt. Egy éjszakát üvöltött végig, akkor az egyik fiatal nővérke bunkózott velem, elvitte a gyereket (a kérésem ellenére), amikor utána mentem, hogy adja vissza, elkezdett velem kiabálni, hogy nem kellett volna tökfőzeléket zabálni (az volt a kórházi menü), akkor nem fájna a hasa a kicsinek. Bevitte a gyerekem a nővérszobába, a barátnője meg kijött és elálata az utamat, hogy ne mehessek utanuk. Éjjel csak ők voltak, reggel jött a főnővér, de mire beérkezett már visszahozták hozzám a babát és úgy tettek, mintha az éjjel semmi sem történt volna. Ezt az incidenst leszámítva, én meg voltam elégedve a kórházzal. (ez sem a kórház hibája, hanem az elmeroggyant csecsemősé, aki ott, abban a pillanatban istennek képzelte magát)