Mennyire fáj a szülés? Hogyan tegyem könnyebbé?

Epegörcsöd volt már?

Nekem ahhoz képest a szülés, semmi nem volt.

Az eleje nekem olyan volt, mint mikor bélgörcsöm van - először nem is gondoltam, hogy megindult a dolog, azt hittem, a lányom rúg rossz helyeken, aztán meg hogy a hasam csikar, még hasmenésem is volt -, és ez erősödött folyamatosan. Nem is konkrétan a derekam fájt, de így hátul-belül valami, és ilyen görcsös-szúró fájdalom volt, ami egyre erősödött, majd elmúlt, kis szünet, aztán megint, és minden ilyen fájdalom érezhetően határozottabb és erősebb volt.

Hasonlóan az egyik válaszolóhoz nekem is viszonylag könnyen és gyorsan jött a baba, az első 5-6 órát még elég jól bírtam, pedig már 3-perces fájásokkal mentem be a kórházba (azt hittem, tovább fog tartani), de csak az után lett igazán rossz, amikor már a burkot megrepesztették a szülőszobában, és elfoglyt a magzatvíz. Onnantól nem tudom leírni, az addigi görcsös fájdalom megmaradt, de erősebb volt sokkal, és így az egész hátamban éreztem, de olyan volt, mint amikor az izmok ahogy összehúzódnak, kiszorítják a levegőt a tüdőmből. Nem éltem meg amúgy nagyon rosszul, szerencsére ez a szakasz már nagyon rövid volt, 1-2 óra, és akkor valahogy másképp is telik az idő, én már meglepődtem rajta, amikor jött a szülésznő az orvossal, hogy máris itt tartunk? :D

Próbálkoztam mindenféle légzéstechnikákkal, amiket a szülésfelkészítőn tanultam, de egy ponton túl már nem tudtam őket alkalmazni igazán, és előtte meg, amikor tudtam, akkor meg nem nagyon segítettek nekem semmit. Nekem az segített, hogy a fájdalom érzésére koncentráltam, követtem a hullámot, hogy elkezdődik, erősödik, elmúlik, szünet, és így ezt a ritmust figyeltem. Meg az, hogy alaposan utánaolvastam mindennek a szülés biológiáját illetően is, és csomó képet magam elé tudtam idézni, hogy most pontosan mi is történik a testemben. Ha megértem az okokat, engem az mindig meg tud nyugtatni, ez általában az élet minden területén is így van, és hát a szülésnél is bejött.

Ja, meg a szabad pózválasztás a vajúdás alatt. Na, az nagyon fontos volt. A bordásfalról lógtam kb végig, nekem nagyon jól esett, hogy volt egy ilyen szilárd, biztos pont, amibe kapaszkodhatok (a férjem ott volt amúgy, de hát ő nem volt a falhoz csavarozva :D ). Próbáltam egy fitnesszlabdára ülve is vajúdni, de az puha volt és imbolygott, az nekem nem esett jól, szóval inkább álltam. 8 óra alatt letudtuk az egészet, a lányom szuperhamar megszületett, tankönyvi méretekkel (de tényleg, amikor lemérte, a szülésznő még viccelődött is, hogy "na, a mellkörfogata fogadjunk mennyi lesz? Ó, hát hogy eltaláltam, milyen meglepő"). Az egyetlen fájdalom, amire nem készültem és amin szerintem nem is lehet sehogy se segíteni, az a kitolás legvégén, amikor a feje kibújik és feszíti a gáttérséget. Ha valakinél csinálnak gátmetszést, akkor itt gyorsan fájdalomcsillapítanak és vágnak, ő valószínűleg ezt nem érzi, de nekem ez volt a legeslegrosszabb része az egésznek, mert én gátvédelemmel szültem, nem volt ott érzéstelenítés, és mégis repedtem egy picit. Nem bántam meg, hogy nem volt vágás, de hallod, az azért mindent vitt, amikor odalent repedtek a dolgok.

Nekem rövid idő alatt lett meg a baba,3 és fél óra, viszont így egyből 3perces fajásaim lettek, olyen érzés volt, mintha valami erő ki akarná tépni a méhemet és a belső szerveimet ( bocs, nem megijeszteni akartalak, de jobban nem tudom jellemezni)

Amit tudok tanácsolni, minden este fitlabdán csinálj csípő körzest ( ne fel-le rugozz,az többet árt, mint használ) az szépen megnyitja a medencét és ügyesen be tud fordulni a baba.

Nekem akkor fájt a legjobban, ha feküdni kellett, ezért az ülést vagy guggolást javaslom, állítólag a gravitáció jót tesz a tágulásnak is.

Illetve, mentálisan próbálj arra készülni, hogy minden menni fog flottul.

Sok sikert kivánok!

Kérdező, mindenkinél más. Sőt nem csak minden szülő nőnél, de minden babánál is lehet más és más.

Szerintem jó felkészülési mód, ha tudod, nagyjából mi vár rád a választott kórházban/ szülésznőnél/ orvosnál. Kérdezz rá, mi ott a protokoll, és legfőképp milyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak. Már nem a kőkorban vagyunk, így, ha van rá ott lehetőség, érdemes élni vele. Akkor talán nem lesz brutális élmény. Szintén hasznos lehet valamilyen szülésfelkészítő előadás, vagy légzési technika begyakorlása. Olvass minél többet a szülés folyamatáról és szakaszairól, hogy képben légy, alap járaton mi vár rád.

Én ezeket megtettem, és segített annyit, hogy nem éreztem idegennek a történéseket. Ezáltal stresszes sem voltam tőlük, mert tudtam, mi vár. A szülésznőm elmondta, az adott kórházban, és a választott orvosomnál mi a protokoll. Ha nincs komplikáció, ezt a menetrendet követik, és úgy is lett. Nem lepődtem meg semmin.

Azt is javaslom, hogy bízz a saját testedben. Gondolj rá sokszor: a női test arra lett tervezve, hogy mindezt kibírja.

Ha már benne leszel magában a vajúdási folyamatban, próbálj ne előre gondolkodni, hanem mindig az adott pillanatban jelen lenni, azt megélni és túlélni. Bár, ez szerintem jön is ösztönösen.

Nekem magzatvíz folyással indult. A fájdalom a menstruációs görcsökhöz volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy erősen sugárzott a derekamba is, és a folyosón a korlátba kellett kapaszkodnom tőle. Sok nőt hánytatnak is a görcsök (én nem hánytam). Van, akinél úgy indul, hogy derékban érez nagyon-nagyon erős fájdalmat. Kolléganőm úgy érezte, hogy keveréke a menstruációs, és a hasi görcsöknek. Sógornőmnek a keresztcsontja fájt iszonyúan, mert ott nyomta a baba. Ahányan vagyunk, annyi félét érzünk. És más a fájdalomérzetünk, küszöbünk is.

Nekem a vajúdás első része teljesen kibírható volt. Fájtak a fájások, de nem viselt meg igazán, mert a köztük levő szünetben semmi nem fájt, és tudtam pihenni. Plusz nekem alapból nagyon erős, szinte szünet nélküli menzesz görcseim szoktak lenni, ami gyógyszer nélkül ájulásig is fajulhat. Ehhez képest a vajúdás első része sokkal jobb volt!

Szülőszobán én kaptam oxitocint, de mellé kábító injekciót is, amiben Nospa és Novocain keveréke van (ez a szokás abban a kórházban). Úgy hidd el: annyira kiütött, hogy nem éreztem semmi iszonyú fájdalmat. Voltak erős és fájdalmas görcsök, de nem brutálisak, és nem kibírhatatlanok. Összesen 10-15 ilyet éreztem, többi részben szinte aludtam, vagy nem voltam tudatomnál. Kitolásnál egy nagyon erős feszítő érzés volt, de egyébként nem fájt. Voltunk szülésfelkészítőn, légzéstechnikát is tanultam, nekem felesleges volt. A doki injekciója úgy kiütött, hogy csak feküdtem ott csukott szemmel, nem tudtam volna alkalmazni, és nem is volt rá szükség. Ja, és bár nem nagyon voltam magamnál, mégis gond nélkül ki tudtam tolni a babát. Ezért gondolom-írom, hogy a fájdalomcsillapítás a szülésnél nem ördögtől való. Én 100x rosszabbra készültem. Vártam az iszonyú fájdalmat és szenvedést, de semmi ilyesmi nem volt. De mindannyian tényleg mások vagyunk. Rokonom ugyanilyen fájdalomcsillapítás mellett szült, szintén oxitocinnal, ugyanannál a doktornő, és fetrengett szinte a fájdalomtól, plusz hányt a görcsöktől, nagyon megviselte.

De úgy állj neki, hogy Neked szerencséd lesz, és a tested tudja a dolgát.

* ugyanannál a doktornál. Előttem már írták, és ezt még akartam én is. Az is segítség lehet, ha valahogyan fejben követed az adott fájásnál a fájdalom ívét, ahogyan erősödik, gyengül, majd megszűnik. Én is ezt csináltam annál a néhány erős fájásnál, amit valamilyen szinten éreztem. Ez a tudatodnak segít, mert tudatában leszel, hogy Elmúlik.

Szerintem az se mindegy, korábban éreztél-e már iszonyatos fájdalmat bárhol a testedben. Mert ha igen, a szülésin lehet, hogy nem is fogsz meglepődni. Ahogy itt írta is valaki, hogy epegörcshöz képest neki semmi nem volt. Nekem a menzesz görcsök a tetőfokon szünet nélkül szoktak jönni, egyik a másik után, brutál erősen, hogy a földről nem bírok felkelni tőlük. Közben falfehér leszek és annyira kiver a víz, hogy utána pólót kell cserénem és zuhanyoznom, mert áztatja a ruhám. Közben erős székelési ingerem is van, de a wc csészén alig bírok megülni a görcsöktől, sokszor úgy mászok rá a padlóra, ahol magzat pózban fetrengek. Van, hogy a vérnyomásom annyira elmegy közben, hogy minden elsötétül, és erős hányinger is elkap. Ez Mind Egyszerre. Na ehhez képest írom én azt, hogy a vajúdás nekem százszor jobb volt, mert ott a fájásokban volt szünet, amikor semmi nem fájt. A brutál rész pedig azért nem volt brutál, mert a szülőszobán kaptam fájdalom csillapítást. Inkább ez újra, mint a gyógyszer nélküli menzesz fájdalmaim. (Ott csak a Cataflam szokott segíteni, Ha időben be tudom venni.)