Aki hajlékonyabb, jó kondiban van annak könnyebb a szülés?

Szörnyű fizikai állapotban voltam. Nem sportoltam előtte évekig (de nem vagyok elhízva, teljesen normális BMI-vel estem teherbe). De állóképesség nulla, izom nulla. A terhességem kb felében jártam kismama jógára, de az csak jólesően átmozgatott, másra nem volt jó. Hazafelé csak több részletben tudtam feljönni a negyedikre, annyira nem ment a lépcsőzés.

Hajlékony meg aztán soha az életben nem voltam.

Mégis könnyen és gyorsan szültem.

Nem tudom van e összefüggés. Nem sportoltam, kismama tornára se jártam. A lustább fajta vagyok :) 1.baba 4 óra alatt lett meg, 2.baba 2,5 óra alatt, természetes úton.

Én viszont fejben döntöttem el, könnyű szülésem lesz, gyorsan túl leszünk rajta, nem fog ki rajram, stb. Ilyen gondolatokat mondogattam magamba, és beszéltem meg a babával. Lehet ennek sincs köze ahhoz hogy könnyen szültem, bár én hiszek benne, a pozitív gondolkodásban.

És szerintem a kérdésedre mindenféle választ fogsz kapni, nincs törvényszerűség.

Szerintem nem. Nagyon fitt voltam mikor teherbe estem, jógáztam tehát hajlékony is voltam. Verseny sportot is űzök, így izmos is voltam. Összesen 9 kg-t híztam, így azt se lehet mondani, hogy esetleg a súly rontott volna a kondimon. DE! Mire eljutottam a szülésig kb az összes izmom leépült, pedig kb a 6. hónapig rendszeresen sportoltam. Lightosan. Aztán már nehéz lett a gyerek. Egyszerűen leépültek az izmok és a gyerek mindent “lezabált” rólam. Mindig ezzel Viccelődtem. Ami viszont nem vicces, hogy most szülés után kb olyan vagyok, mint egy hadirokkant. Ha lehajolok hosszabb időre, nem tudom kiegyenesíteni a derekam. A hátam nem hajlik hátrafelé. A térdeim fajnak. 3,5 hónapos a fiam, nem rég kezdtem újra a jogát és ellipszis trénerezem mellette még. Ha vége lenne a karanténnak mennek evezni is.

Amiben azonban segített a verseny múlt az a szülés közbeni hozzáállás. Ugye aki versenysportol az tudja, hogy a fájdalom a győzelemhez segít hozza. Szóval fájások közben nem sajnáltam magam, hanem tudtam, hogy ez jó fájdalom. Kell a győzelemhez. Szóval inkább fejben volt segítség, mert fizikailag tok tropa voltam. Szerintem a szülés 99%-ban hozzáállás kérdése. Nem szabad feladni és a fájdalmat a hasznodra kell hajtani, vagy ha nem megy, ignorálni kell.

Én egy kötőszöveti betegség miatt extrém hajlékony vagyok. 23 év élsport után pedig a terhességem kezdetén még átlagon felüli konfiban voltam (aztán végig kellett feküdnöm az egész terhességet, így nagyon lepukkantam a szülésre).

Szülés alatt nem tágultam semmit, a babám a szűk medencém miatt be sem tudott rendesen illeszkedni; úgyhogy 5 óra vajúdás után nem látták értelmét folytatni, császár lett.

Szia.

Torna tanár vagyok,így a test és edzések a napi életem része.

Mivel nekem napi részem volt az edzés így nem hagytam abba csak a 9.hónap elején.

Volt egy farcsont törésem tini koromban ami miatt tudtam hogy számomra a kitolás maga lesz a pokol,emiatt már a kezdetektől rá készültem.

Felhívtam a deski-ről korábbi oktatómat aki erről íratott velünk anno ,és megkértem segítsen kialakítani egy olyan edzéstervet ami a szülés alatt használt izmokat,inakat erősíti fejleszti.

Igen,nagyon egyénfüggő de talán mondhatom hogy ez is segített a rövid és könnyű szülésben. És ami talán fontosabb az utánna lévő felépülésben. Én vígan sétáltam fájdalom nélkül már másnap a kórházban,szobatársaim szegények pedig alig tudtak felkelni az ágyból,pedig nekem is volt gátmetszésem,révén 4 kilós volt a fiam.

Tehát én azt mondom lehet kapcsolat a jó és megfelelő fizikai állapot és a könnyebb szülés között.

Készültök a Babára vagy már úton van?