Mennyire fájdalmas a szülés?

29 és szerinted ez egy támogató hozzáállás egy még nem szült nővel szemben?

Csak mert minden hozzászólásoddal rontasz a helyzeten, az előzővel is. Empátia nulla. Mielött még ezzel jönne valaki, nem hazudni kell, de azért talán mégiscsak túlzás, hogy minden nyomorult fájdalmat tök jól megélsz, de a császár az aztán a fájdalmak fájdalma, amikor egy sima injekció is maga a pokol, még én is rosszul lettem, amikor végigolvastam, nemhogy az aki még át sem esett rajta. Soha életemben nem hallottam még ilyen véleményt, mindenki egyszerűen átesett rajta, mondjuk itt azért akadt sorstárs, úgyhogy biztos van ilyen is, most az, hogy picsogásnak hívom, vagy alacsony fájdalomküszöbnek kb. mindegy, az utóbbi udvariasabb.

Én pont 4 hete szültem természetesen. Első baba, egész terhesség alatt tudatosan készültem a szülésre, megvettem minden könyvet, jártam szülésfelkészítőre, fogadtam szülésznőt, vele is többször átbeszéltük a dolgokat. Nem féltem egyáltalán, nyilván nem tudtam milyen lesz. Ismeretségi körökben mindenki azt mondta, hogy ilyen fájdalom nincs is a világon. Én kicsit szkeptikusan álltam a dolgokhoz, úgy gondoltam, hát biztos alacsony a fajdalomküszöbük, ennyire szörnyű nem lehet. Azt gondoltam ez biztos valami brutál erős mensi fájdalom lesz.

Hát eljött a szülés napja. Délelőtt 11től enyhe mensi szerű fél órás fájásaim lettek. Itt még úgy gondoltam, biztos csak joslók, de azért fura volt, hogy rendszeres. Délután 3ra 10 percenként jöttek, de közben sorozatot néztem, szóval egyáltalán nem volt fájdalmas. 6kor hívtam a szülésznőt, hogy 8-10 perceseim vannak, azt mondta, ha 5 percesek lesznek, menjünk. Akkor már gondoltam szülünk, úgyhogy lefeküdtem, hátha tudok pihenni kicsit előtte. Itt azért már nem tudtam volna elaludni, de egyáltalán nem voltak vészesek. Aztán egyszer csak hallottam egy pukkanást, és éreztem hogy elkezd folyni a magzatvíz. Gyorsan mentem a mosdóba, ott el is folyt. Gyors zuhany, utolsó dolgokat bepakoltam és este 11re be is értünk a kórházba. Onnan jöttek a durva dolgok. Itt már olyan 3 percenként jöttek a fájások és egyre erősebbek voltak, már szuszogtam, de még mindig abszolút bírható volt. Feltettek ctg-re, itt negyed óra múlva éreztem a nyomásingert és már fetrengtem. Itt kezdtem azt gondolni, hogy ez annyira fáj, hogy ennél rosszabb nem lehet. Megvizsgáltak, bő négy ujjnyi, méhszájnak még kis pereme volt. Jöttek a tolófájások. Hát... életemben nem tudtam volna elképzelni, hogy létezik ilyen fájdalom. Olyan érzés volt, mintha minden belső szervem egyszerre akarna kiszakadni, és ehhez jött a brutál nyomásinger, de nyomni még nem lehetett, hát ez maga volt a földi pokol. Mikor nyomhattam akkor elviselhetőbb volt valamivel, de ott már nem is nagyon voltam magamnál, könyörögtem, hogy szedjék ki a babát. 40 perc volt a kitolás, gátmetszéssel született végül. Következő nyomásra a lepény is megvolt. Aztán rendbe tettek engem, hát ez sem volt kellemes, a méh feltárása az iszonyat fura érzés, nem fáj, de baromi kellemetlen. Varrást sajnos éreztem, de szerencsére nem volt repedés sehol, így csak a metszést kellett varrni. A szülés kemény része, amire azt mondom szörnyű volt, az kb 2,5 óra, ez annyira azért nem sok idő.

Amit viszont nagyon kevesen mondanak el, hogy a következő napok mennyi szenvedést tartogatnak. Nekem aranyerem lett szüléstől, úgyhogy következő napokban az is ott volt a gátseb mellett. Plusz a kórház baromi kényelmetlen környezet mind a baba ellátásához, mind a saját magadéhoz. A szülés utáni 1-2 hetet túl kell élni, nem kellemes, de napról napra jobb. Plusz ott vannak a lelki dolgok is, amin a hormonok csak rontanak.

Összefoglalva természetesen minden szenvedést megért. Felkészülni nem tudsz rá, de ennek ellenére ne félj tőle, megtörténik. Ha szerencséd van nem tart soká. Nekem nagyon fájt, mégis úgy gondolok rá, hogy szép, pozitív szülésélmény volt. Maga a fájdalom nagyon hamar elfelejtődik. Én meg a kórházban megfogalmaztam magamban milyen is volt, hogy fel tudjam idézni, de már most nagyon nehéz. Minden szülés más és más, lehet neked nem fog annyira fájni, mint nekem.

2 császárom volt. 2016 és 2020.

A fiammal vajúdtam előtte 7-8 órát, ami nem sok, de mivel úgy indították a szülést, azonnal kb 1 perces fájásaim lettek, kicsit később meg már egybefüggőek. Iszonyat volt, aztán elkezdett esni a szívhangja (utóbb kiderült, hogy a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór), és nem tudták sehogy visszatornászni, így mindennek tetejébe megcsászároztak. Erre nem szívesen emlékszem vissza, tényleg órák teltek el úgy, hogy szinte szünet nélkül és brutálisan fájt, nem egy jó emlék, és ezek után még meg sem szülhettem "rendesen". Nem is érzéstelenítés volt, hanem elaltattak, na abból felébredni sem volt jó, hidegrázás, erős hányinger, persze frissen varrt hasi sebbel ki akarna hányni? Szerencsére végül elmúlt. Ja igen, az altatógáztól az első éjszaka felriadtam arra, hogy nagyon erősen kapar a torkom, köhögnöm kellett, teljesen esélytelen volt visszatartani, vagy akár csak mérsékelni...kétrét görnyedve köhögtem, vagyis inkább fulladoztam, és megintcsak a friss sebbel "rohantam" (höhö, az ágyból alig tudtam felkelni) a mosdóba, mert a köhögéstől és az általa okozott fájdalomtól már hánynom kellett. Még a nővér is besietett akkor az éjszaka közepén, megnyugtatott hogy ez normális, hát, akkor nagyon nem vigasztalt. :) Tejem semmi, abszolút nulla, persze pótlást nem adtak a fiamnak, csak akkor, amikor már besárgult és fogyott majdnem 40 (!) dekát - emiatt napokat húztunk rá, egy hétig bent voltunk.

A lányommal programcsászárom volt, hát ez egy egész más "élmény" volt, nekem abszolút pozitív. A műtétből nem éreztem semmit, beszélgettem a szülésznővel közben, mindig mondta, hogy épp mi történik. Hamar túl voltunk rajta, és a lányomat is rögtön láthattam. Kedden császároztak, péntek délben már otthon voltunk.

Engem maga a császáros seb egyik szülésem után sem viselt meg különösebben, persze elsőre nagyon rossz felállni, meg az első 1-2 nap fájdalmas, de utána minden alkalommal egyre könnyebb lett, és kb a 3.-4. napon már nem volt vele gondom. A vérhígító beszúrása sem okozott problémát, elsőre idegenkedtem tőle kicsit, de aztán simán ment.

Szóval nekem ég és föld volt a 2 szülés és az utánuk következő napok. A gyógyulási folyamat meg kb ugyanolyan, relatíve gyors.

Ja igen, azt kihagytam, hogy nálunk csak rooming-in szoba van, úgyhogy mindkétszer velem volt végig a baba. A műtét napján még éjszakára elvitték őket, de másnap reggeltől már ott voltak 0-24.

#33 voltam

Ki lehet bírni. Én simán szültem fájdalomcsillapítás nélkül. Az utolsó másfél, 2 óra volt csak olyan hogy nem bírtam csendben elsóhajtani a fájásokat. Én a menstruációs görcsöket rosszabbnak élem meg mert abban nincs szünet,a fájások között meg azért lehet szusszanni. Mikor megszületik a baba, tényleg utána már nem fáj semmi.

Nem szabad félni meg idegeskedni miatta mert annál nehezebb lesz. Úgy voltam vele hogy a rémtörténeteket meg se hallgattam, mert a gyerek bent nem marad úgysem. Valahogy kijön, de azon sem voltam hajlandó izgulni hogy császármetszés vagy sima szülés lesz, lényeg hogy a baba egészséges legyen.

Nekem császár volt, de sokkal rémesebb mint a 6-osnak, de akkor nem megyek bele, mert látom ő is már megkapta a magáét érte. Nagyon jó volt, imádtam, akármikor végig csinálnám újra, már aznap futottam is meg felvettem a magassarkúmat, másnap már túrázni voltunk. Így jó?

A valóságban pedig az történt, hogy nem hatott az érzéstelenítő, nem tudom miért nem, rosszul adták e vagy én nekem nem stimmelt valami, de éreztem ahogy felvágnak, visítottam de nem is azonnal mert annyira lesokkolódtam hogy még visítani sem bírtam, de aztán csak sikerült és azonnal elaltattak. Néha még vele álmodok, ahogy élve felboncoltak.

"Érttünk Kunság mezejin

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlőveszszejin

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad Török sánczára,

’S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.,,

*[Nekem ezt mondta a kutyám szülés közben, illetve ezt adta ki rá a google fordító] (saját tapasztalat)*