Mennyire fájdalmas a szülés?

Természetes 10/10

Természetes epidurálissal 10/7

Császár 10/0

Én is jobban féltem a csaszartol.

Nekem indítani kellett, mert nem növekedett a baba és fogyott a magzatviz.

Este rakták fel a ballont, mivel teljesen zárt voltam, ez segített tágítani.

Reggelre semmi sem történt, de szerencsére türelmesek voltak, így végül sikerült tagulni 8ra annyit, hogy kiessen a ballon.

Ezutan kaptam oxis infúziót. Beindultak a fajasok, még nem volt vészes, olyan 12 körül kezdett fájdalmasabb lenni, nekem olyan volt, mintha szét akarna szakadni alul a hasam.

Mivel a babám súlya miatt is, nem nagyon ment lejjebb, így állva kellett vajudnom, 13.00 körül már eléggé fájt.

Közben volt burok repesztes, illetve többször is vizsgáltak kézzel. Ezek kicsit fajtak azért.

Kaptam fájdalom csillapítót az infúzióba, az eléggé belassitott, fájás közt el is bobiskoltam.

A végén már tényleg nagyon fáj, fel kellett fekudnom az asztalra és a szülésznő már végig ott volt, segített, aztán szóltak, mikor kellett nyomni, ami először nem is sikerült, mert tényleg székeléshez hasonlít és nehéz elengedni magad, hogy tényleg úgy nyomj, mintha kakilnál.

Talán 10et nyomhattam, végén volt egy pici gatmetszés is, ami nem fájt. Maga a kitolas eléggé feszített, de nem volt vészes, igaz nekem kis fejkörfogatu volt a babám.

Szülés után szinte mintha elvagtak volna a dolgokat, fájdalmat nem éreztem.

Varrás, méhlepény leválása és kihúzása nem fájt.

Ülni nehéz volt kB 2 hétig, kemény felületen, illetve szoptataskor fájt a méhösszehuzodas.

Összesegeben én rosszabbra számítottam, semmi rossz élményem nem maradt.

Bár már nem valószínű, hogy lesz gyerekünk, de a szülés része nem befolyásolta a döntést

Én 16 órát vajúdtam mielőtt megcsászároztak volna. A vajúdás ugyanúgy fájt mint egy természetesen szülő nőnek. A műtét alatt nyomó, húzó érzéseket éreztem, jól mellkasba is lettem könyökölve akkor pár percig nehezebb volt levegőt vennem. Fájdalmat viszont közben nem éreztem.

Műtét után jópár felkelés még erős fájdalommal járt. Kiegyenesedve minden levegővételnél fájt, illetve nekem a pisilés is kellemetlen volt. Fokozatosan lett jobb.

Én császárról tudok nyilatkozni, de nekem felülmúlta minden téren rossz irányba az elvárásaimat.

Tudni kell rólam, hogy már már mazochista vagyok, mielőtt valaki jönne a fájdalomküszöbbel. Az a csendes szenvedő típus vagyok, és ritkán fájnak dolgok, elég sportos is vagyok.

Nekem 3 nappal előtte derült ki hogy csm. lesz, pedig nagyon természetesre készültem,így már lelkileg is taccsra vágott.

A műtét elején amit megitattak keserű valamit na az borzalmas volt, utána nekem a gerincérzéstelenítés egyáltalán nem fájt sokak szerint az borzalom, na itt jön a mazoch énem, mert nekem az egyáltalán nem fájt, nem is éreztem.

Utána sajnos rosszul lettem, azt mondták a műtősök hogy gyakori, az érzéstelenítőtől van, kaptam oxigént meg még valamit, jobban lettem, olyan érzés volt mintha meghalnék, sötétült el mindent, nem láttam, nem hallottam, hánytam.

Utána jobban lettem, nagyon rossz érzés volt ahogy az összes szerved és beled taszigálják, rángatják, mintha élve felboncolnának, hallgatni azt a placcsogást szívogatást..Szörnyű.

Utána jött a baba, fél percre ha láttam, engem összevartak, műtős átemelt az ágyra, vittek fel a posztoperatívba. Szörnyű érzés hogy nyaktól lefelé nem érzed magad, olyan mintha levágta volna a tested a vonat kb, próbáltam a lábam emelgetni, de nem tudtam, mert nem éreztem hogy van lábam, ettől is rosszul lettem, a műtősfiú mondta, hogy ne gondoljak rá, akkor elmúlik az érzés.

Aztán letettek az ágyra, ott 6 órát kellett a homokzsákkal feküdni, mikor ment ki az érzéstelenítő elkezdtem rázkódni és remegni, ez is normális.

Na innentől jött a fekete leves, mikor 6 óra után fel kellett állni, na azt le se lehet írni. Eleve nem tudod magad felhúzni sem, mert úgy fáj a hasadnál, hogy azt el nem lehet mondani, mellette még persze szédülsz, gyenge vagy, lóg ki a katéter, a drain cső belőled, kb 40 percbe telt nekem mire fel tudtam ülni, még további 20 mire felállni, menni kell zuhanyozni, de végig ott van veled az ápolónő segít zuhanyozni, megtöröl, kötést cserél, kiszedi a draint meg a katétert, aztán ilyen csigaléptékkel tudsz jönni menni, nekem pl 2-3 hétig így volt, kádba csak segítséggel tudtam beszállni, pisilned újra meg kell tanulni mert átvágják azokat a részeket is amik a pisiléshez kellenek, neveti orrotfújni köhögni hamar rájössz, hogy nem ajánlott mert borzalmas fájdalom. A legjobb ha le sem ülsz vagy fekszel, mert felállni borzalom. Minden lépés olyan, minha a varratod szétszakadna, és esnének ki a beleid, én többször odakaptam hogy visszafogjam a beleimet XD De persze nem csak úgy érzed..

És emellett gondozod a babát ugyebár, én 30 óra után kaptam meg, de onnantól nincs nyafi, csinálni kell.

Ja meg kapod orrba szájba a vérhígító szurikat, ami nagyon fájdalmas, nem olyan mint a sima szurik, nekem mindegyiknek a helyén tenyérnyi kék folt lett.

Ja és az poszoperatívban valszeg kapsz oxytocint, amikor még fekszel, amitől olyan méh összehúzódásaid lesznek hogy... gondolom olyasmi mint a vajúdás, ezt nem tudom. És még jönnek a dokik és nyomkodják is a frissen műtött hasad, nézik hogy megy e össze a méhed, az is olyan kellemes. Ja nem.

Nekem 2 éve volt, de jót nem tudok róla mondani, pedig minden orvos, műtős, anesztes, ápolónő 10* volt, de ezen kívül semmi jót nem tudok mondani, szerintem szörnyű, soha többé nekem gyerek nem kell, mert 1% esélyt sem adok rá meg, hogy ezt újra át kelljen élnem.

Mai napig a hegem sincs rendben, fáj viszket, összenövéseim vannak miatta, szóval hagyjuk is..Rá se gondolok.

Életed egy egészen pici pici töredéke lesz az a pár óra, mégha 10 is lesz belőle, amit ki lehet bírni. Más állapotban leszel, fájni fog, de a végén megszűnik minden és magára a fájdalomra nem fogsz emlékezni, csak talán arra hogy hogyan reagáltál rá. Én is csak arra emlékszem hogy nem tudtam mozdulni, de a fájdalmat nem tudom felidézni. Ha mindenre emlékeznénk, akkor senki se szülne.

Nekem is fájt, de ki lehetett bírni.

Én természetes úton szültem , de minden tiszteletem a császáros anyukake. Hagyjuk már ezt a szar szöveget hogy a császár nem faj ! Mert utána már mindegy ugye ? Persze a vajúdás fájdalma elmúlik , de pl én brutálisan szét szakadtam, 3 hétig rettenetesen fájt, szóval el tudom képzelni milyen lehet egy friss vágással ellátni egy pici babát.

Kérdező, nekem nagyon fájt a tágulási Szakasz, bár mazlim volt mert viszonylag gyors volt. A kitolas is fájdalmas de akkor , mivel már éreztem a baba fejét, Tudtam, hogy nincs sok és hogy ennek a fájdalomnak "van értelme ".

Nálam reggel kezdődött enyhe menzesz szerű fájdalommal, nem is nagyon foglalkoztam vele elég össze-vissza jöttek. Aztán este 10 fele kezdett bekeményíteni, 4 percenként jöttek.

Aztán ahogy erősődtek már nem a hasamnál éreztem a fájásokat hanem egészen hátul a keresztcsontból indult. Olyan igazi megbénító volt. Nekem felért egy kínzással mikor nst alatt vízszintesen kelletr feküdnöm. Egyáltalán nem esett jól abban a pozícióban vajúdni. Na persze másik pózban sem de valamiért nekem a fekvés felerősítette. Persze a szülésznő csak legyintett a fájásokra, persze, nem ő érezte. A méhszáj vizsgálat is nagyon fájt, holott terhesség alatt azt kb meg sem éreztem. Végül téraránytalanság miatt császár lett a vége így a kitolásról nem tudok nyilatkozni.

De annyi bizonyos, egyik sem könnyebb, csak másabb.