Van itt olyan anyuka, akinek nem fájt annyira a szülés, mint gondolta?
Kíváncsi vagyok, hogy van-e ilyen tapasztalat. Csak az ellenkezőjéről hallottam eddig. Van olyan hölgy, akinek olyan magas a fájdalomtűrő képessége, hogy nem viselte annyira rosszul?
Vagy tényleg nem lehet felkészülni arra a fájdalomra?
Nekem több szempontból is másmilyen volt a szülésem, mint amit addig olvastam róla, meg amit a szülésfelkészítőn tanultunk.
Egyrészt ott azt mondták, hogy vagy a magzatvíz megindulásával vagy a fájások megindulásával kezdődik a szülés. Nekem az első jel az volt, hogy elmentem pisilni és véres lett a vécépapír.
Bementünk a kórházba, a CTG 3-4 percenként mutatott összehúzódást, méhszáj ujjnyira volt nyitva, de nem éreztem fájdalmat, hazaküldtek, hogy vegyek egy forró fürdőt és az majd eldönti, hogy beindul(t)-e a szülés. A fürdő után elkezdett fájni, így visszamentünk a kórházba, ahol megállapították, hogy teljesen nyitva van a méhszájam. Szóval az első "rendellenesség", hogy első szülésnél kb. 5 óra alatt teljesen kinyílt a méhszáj, miközben én csak azon tanakodtam, hogy most ez vajon már vajúdás-e vagy még nem. Aztán viszont pillanatok alatt bedurvult a fájdalom, amire visszaértünk a kórházba, már rosszul voltam a gondolatától is, hogy a vizsgálóra feküdjek, annyira fájt.
A másik furcsaság az volt, hogy nekem abszolút a hasamra koncentrálódott a fájdalom, nem sugárzott a hátamba egyáltalán. Nem tudom mihez hasonlítani, a szülésznő próbálkozott megfejteni, hogy menstruációhoz hasonló vagy emésztési problémához hasonló fájdalmat érzek, de én csak a csillagokat láttam, nem tudtam ezen filozofálni. Ajánlgatott pózokat, némelyeknél sokkal jobban fájt, másoknál kevésbé, akkor azon változtatni kellett.
A harmadik furcsaság meg az volt, hogy bár már bőven a kitolási szakaszban voltam, nem éreztem se kitolási, se székelési ingert. Ő mondta, hogy toljak, akkor toltam, kb. egy óra múlva pattant szét a burok (már majdnem elgondolkodtam azon, hogy repesztést kérek). Szerencsére amikor a tolással megfeszítettem a testemet, az egy pillanatra elnyomta a fájdalmat, úgyhogy örömmel "toltam". Sajna a végén nekemestek oxytocinnal és vákuummal, még az oxytocin nem is hozott nagy változást, viszont ahogy feltette a vákuumot, plusz gátmetszés, na az volt maga a pokol, de közben persze toljak és még tenyérrel nyomták is ki a hasamat, hú, az az ötperc az nem volt egy sétagalopp.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!