Akik rettegtek a szüléstől végül hogyan éltétek meg?

Nekem császár lett egészségügyi okból. A dolgok zajlottak egymás után, nem vt időm gondolkodni.

Mikor meglett a babám, a műtét másnapján már megkaptam egész napra/éjjelre. Nekem a szobatársam segített, mit kell csinálni. A szoptatàsban meg a kórházi védőnő. Neki köszönhetem, h.az első szoptatások után kisebesedett mellbimbómra bimbóvédőt hozott, meg krémet. Így tudtam szoptatni és meggyógyult hamar. Ezek után nem volt gond, szépen szopizott a kisfiam.

Amúgy tényleg hallgass az ösztöneidre és ne a bezzeganyákra pl.ha úgy érzed jó együtt aludni a babáddal, aludj;de ha félsz, h.ráfekszel, nem tudsz pihenni és ő sem alszik jól, tedd a kiságyába. Szóval ezzel csak azt szerettem volna ìrni, mindenkinek más jön be, de ettől még nem rosszabb anya.

Rettegtem ugyanúgy. Akkor nyugodtam meg amikor megszültem. Onnantól elvágták.

Az elsőnél és a másodiknál is féltem. Az elsőnél azért mert nem tudtam, hogy mi vár rám,a másodiknál meg azért mert már tudtam, hogy milyen fájdalmas.

Sürgősségi császár lett, de én hetekig, hónapokig szorongtam szülés előtt, tényleg rohadtul féltem tőle.

Szülésnél a fájdalomtól amiket pl itt lehet olvasni, császárnál meg a kikötözéstől, meg hogy nem fogok lefele érezni semmit,vagy pont hogy mindent fogok érezni, ami rosszabb persze.

Na nekem még kórházba nem múlt el a para, mikor megkérdezték a nevet azt se tudtam enyémet mondjam -e vagy fiamét, minden kérdésre hebegtem-habogtam.

Beöntésnél ott kucorogtam a wc-n, hogy jézusom mindjárt anya leszek, tök szürreális volt.

A műtőasztalon meg úgy voltam, hogy oké ezt most halasszuk, holnapután visszajövök, én még erre nem állok készen.

Aztán sodródtam az árral egy ideig, míg nem éreztem hogy beleimet pakolják, nem fáj meg semmi csak ott annyira hányingerem lett, én meg lekötözve voltam, és rettegtem hogy így hogy fogok hányni, hogy az egekbe ment a vérnyomásom meg a pulzusom, végül kaptam nyugtatót.

Mikor már minden happy volt, velem volt a kisfiam, akkor meg a szoptatástól féltem, idegennek éreztem az egészet, főleg hogy a csecsemősök kiabáltak velem, mintha én tehetnék róla hogy nincs tejem, ők meg éjjel teletömték tápszerrel amitől kitágult a gyomra a picinek.

Szóval az se ment igazán, de végül talán egy hónap volt mire belerázódtam teljesen az anyaságba, addig a félelem árnyékolta be a napjaimat, hogy jól csinálok -e mindent, na meg hogy mikor leszünk már hármasban, miért lebzsel nálunk itt mindig valaki. Végül azt is megoldottuk.

#5 huh, te hol szültél?

Nekem is császár volt, de lènyegesen más élménnyel.

Nem kaptam beöntést, csak kúpot, amit magamnak kellett intézni..

A császárnál vègig kérdezgették kedvesen, hogy hogy vagyok. Így amikor hányingert èreztem, időm nem volt azon izgulni, h. mi lesz most, mert rögtön kaptam vlmit az infúzióba és jobb lett.

Nekem másnap beindult a tejem, igaz nem sok, de nem kapott tápszert, hanem vizet itattak vele.