Amikor már minden percesek voltatok, bármikor megindulhatott volna nálatok a szülés, akkor hogy gondolkodtatok? Örömmel vagy félelemmel töltött el benneteket a tudat, hogy bármikor megszülethet a baba?

Én utáltam terhes lenni szóval alig vártam, hogy végre elinduljon. Aztán nekem is volt azaz időszak, mikor csalódott voltam, hogy nem igaz, hogy még mindig bent van(a nyakdugo már öt napja távozott és tökre elhittem, hogy akkor napokon belül jön.) Ott lebegett a szemem előtt, hogy nem engedik túlhordani,mert voltak problémáim, és féltem, hogy indítják. Szóval összevissza kavarogtak az érzések, de nem féltem tőle, csak jöjjön már ki...5 nappal a kiírt előtt érkezett végül