26 évesen úgy érzem nem szeretnék gyereket. Mennyire bánhatom meg a jövőben?

Még 10 év múlva is bőven ráérsz szülni, de a párodnak mérlegelnie kell hogy akkor is veled köti-e össze az életét ha esetleg soha nem gondolod meg magad. Tökjó hogy nyílt lapokkal játszol előtte, sajnos sokan nem teszik. Most nála pattog a labda hogy mit kezd ezzel a helyzettel.

Én mindig tudtam hogy majd egyszer akarok gyereket, de 26 évesen még csak úgy voltam vele hogy "majd egyszer". A férjem ekkor már szeretett volna de nem erőltette. 30 évesen szültem.

19-es vagyok

Most nézem, hogy elküldtem előbb, és lemaradt a lényeg

Én magam egyáltalán nem akartam gyereket..

Fèrjem sem

Én olyan 26 éveen már rájöttem, hogy szeretnék valamikor.

Férjem 30 évesen mondta, hogy talán szeretne, vágjunk bele. ( ő azóta a 4.-et tervezi... én meg mondtam, hogy ácsi...34 évesek vagyunk)

Ahhoz, hogy végleges döntést hozz ( mint az elköttetés) nagyon határozottnak kell lenni. Nem fér vele olyan, hogy “megbánhatom?”.

De

Amíg nem akarsz te magad, semmmmmmilyen nyomásnak ne engedj.

Párodénak sem..

Rossz vége lenne..

26 évesen még én se akartam, úgy éreztem sose lesz valószínűleg gyerekem, nem is hiányzott a gondolata se. Aztán találkoztam a most már férjemmel, és 28 évesen úgy vágott arcba az érzés, mintha mindig is természetes lett volna, hogy én csak rá vártam, és neki akarok szülni. Még mindig úgy érzem, hogy csak neki szülnék, senki másnak, és ha vele neadjisten történik valami, akkor nem lesz gyerekem, mert az én gyerekeimnek csak ő lehet az apja. Soha senki mással nem éreztem így előtte, pedig voltak más rendes exeim, akikkel más miatt mentünk szét, de gyerek iránti vágyat sose éreztem. Csak vele. Szóval még lehet, hogy meggondolod magad, annyira nem lennél elkésve.

Viszont ha nem jön később se szívből az érzés, az se baj. Szerintem akkor is lehet teljes életed. Mások károgni fognak, de ők mindig ezt csinálják.

Én is így voltam, 26 évesen még el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha férjem/gyerekem lesz. Aztán olyan 28 körül kezdett el jönni ez a belső késztetés, ez a fészekrakó ösztön. :)

30 évesen mentem férjehez, és 32, 34, 36 évesen születem.

Most már a legnagyobb gyerek 13 éves, és nagyon élvezzük a nagycsaládos életet.

Nagyon sokminden változhat az emberrel. Én sem gondoltam volna egyébként, hogy ilyen rövid időn belül szülök három gyereket, de valahogy annyira adta magát. Az első és második gyerek után még a kórházban érzetem, hogy olyan hiányérzetem van. A harmadik szülésnél, pedig mikor megszületett a fiam, azért zokogtam, mert érzetem a "most kerek a világ" érzést, és már ott mondtam férjemnek sírva, hogy többet már nem fogok szülni, és sajnáltam.... mert nekem kifejezetten csodás élmény volt mindhárom szülésem.

Szerintem az sem baj, ha végül nem lesz gyereked, de hidd el- ahogy sokan mások is írták már előttem- simán alakulhat még az életed máshogy is. Soha nem mond, hogy soha!

Az a lényeg, ha lenne baba, hogy akarjátok, hogy szeretettel várjátok!

Minden szépet és jót kívánok!