26 évesen úgy érzem nem szeretnék gyereket. Mennyire bánhatom meg a jövőben?

Ez idővel derül csak ki.

Én nem bánom egyátalán hogy nem lett. De arra készülj, hogy boldog, boldogtalan cseszegetni fog...sajna tapasztalat.

26 évesen sztem ne érezd magad rosszul emiatt, még sok időd van. Nekem a személyes tapasztalatom az, hogy kb 30 év a vízválasztó (én most leszek ennyi, most ütött be a dolog, és kb mindenkinek a környezetemben, aki velem egy korosztály), itt dől el többnyire, hogy lesz vagy nem lesz, aztán a szerencsésebbek azonnal teherbe esnek, aki meg nem az (kb minden második pár sajnos...) meg próbálkozik.

Ezen az oldalon nagyon népszerűtlen vélemény szokott ez lenni, de én vállalom, hogy rengeteg nő megbánja, ha nem vállal gyereket. Emberekkel foglalkozok, nagyon sok 35-50 éves nővel dolgozok, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan van, aki tudatosan hozta meg ezt a döntést és boldog is vele. A többieknek csak így alakult és kompenzálni próbálnak így-úgy, nem sok sikerrel általában.

A fentiek alapján viszont nem lehet tudni, hogy nálad mi a helyzet, ezért én azt javaslom, hogy sose sajnáld az időt az önismeretre és arra, hogy tisztába kerülj az alapértékeiddel, mert csak így tudhatod meg, hogy valójában szeretnél-e gyereket vagy sem.

28 éves vagyok és ugyanezt érzem. Azon gondolkodom, mi lehet velem a baj?

Már most azon kattog az agyam, mibe fogjak a tavaszi diploma után. Annyira érzem, hogy párom szülei rögtön rám fognak repülni, hogy akkor most már illene jönnie az unokának. Már most öntik rám a babás megjegyzéseket, de szegényeknek nincs velem szerencséjük. Annyira későn érő típus vagyok.

26 évesen nem gyakori hogy valaki szül, ebben nincs semmi meglepő szerintem. Én úgy voltam vele hogyha lesz, akkor legyen 30 éves koromig, ez megvalósult, én úgy voltam vele, ha lesz, legyen hamar, mert szeretnék vele minél több időt tölteni, ha meg nem lesz, akkor nem lesz.

A többi emberrel nem szabad foglalkozni, ha lesz gyereked, akkor is jönnek majd kéretlen tanácsokkal, szóval tök mindegy :D

Mindenképpen döntsd el, hogy akarsz-e (akár a jövőben) anya lenni vagy egyáltalán nem osztanád meg az életed egy gyerekkel.

Mindegy, hogy mi a válasz legyél egyenes, és mond meg neki. Ha veled akar lenni így is, és ő is leélné akár az egész életét veled úgy, hogy nem akar egyikőtök sem családot akkor áldásom innen is rátok, ez a ti dolgotok, nem kötelező szülővé válni.

De add meg neki azt a lehetőséget is, hogy még időben lépjen. Mert nagy kitolás vele, ha nem akarsz gyereket, de esetleg húzogatod az időt azzal, hogy hamis reményeket adsz neki egy közös családra. Ha ő vágyik a családi életre ne vedd ezt el tőle, had keressen egy olyan nőt aki ezt megadná neki, joga van hozzá.

Meg hát,ha nincs gyerek és ő akar mindig ott a lehetőség, hogy a hátad mögött fogja keresni a boldogságot. Veled szemben meg ez nem lenne fair.

Legyetek egymással főleg ebben a témában nyitottak, tudnia kell a másiknak, hogy mit terveztek közös jövőnek, hogy ha nem passzol a boldogságotok érdekében mindenkinek ideje és ereje maradjon lépni arra amerre szeretne.