26 évesen úgy érzem nem szeretnék gyereket. Mennyire bánhatom meg a jövőben?

És a 10.kommentemet kiegészítve: Én fiatalon szültem idén,22 éves vagyok.

Én sem akartam babát, egy 7 éves kapcsolat - szégyen vagy nem szégyen - véletlenül besikerült gyümölcse.előtte hangoztattam sokáig, hogy más céljaim vannak, nem kell gyerek, nem is való nekem, korai.

Ennek ellenére egy percig sem gondoltam erre amikor kiderült, hogy terhes lettem. A születése után is nagyon boldog voltam, nagyon szeretem és nem bántam meg.Most lett teljes az életem, lett egy életcélom, lett valaki aki miatt máris megérte tovább tanulni. Tovább is fogok, erőt ad, hogy minél jobb munkát találjak később, megadhatom majd neki mindazt amire én is vágytam gyerekként és még szerető anyát-apát is kaphatott ami szerintem az élettől nagy ajándék. :)

De persze ez csak az én példám, nem mondom, hogy mindenki azonnal reformálódik ahogy meglátja a terhességi tesztet, se a pudding próbája az evés.

Ha nincs különösebb akadálya, lelki oka az anyaság elutasításának én azért gondolkoznék rajta. Ez is egy élet élmény ami vagy jól sül el vagy - sajnos - nem.

Én mindkét esetben is innen is drukkolok nektek, szép hosszú és boldog életet kívánok babával és anélkül is :)

Egyébként szerintem sokan megbánják olyan 50 körül.. de megállapítjàk, hogy nekik akkor nem kellett volna, és nem voltak alkalmasak rá.

26 éves koromban amúgy az általános és gimis osztályomban (az 28 nő), 3 helyen volt gyerek....( volt ahol 3 is)

Férfiaknál 1 vagy 2 helyen...

Miért bánnád meg kérdező? Ennyi erővel a gyerekvállalást is meg lehet bánni, mint ahogy sokan meg is bánják. Az a lényeg, hogy TE mit érzel. Ha biztos vagy a döntésedben, miszerint nem akarsz gyereket, akkor nem azon gondolkodnál, hogy vajon megbánod-e..

Én nem sokkal vagyok idősebb tőled, most töltöttem a 28-at és nem akarok gyereket, viszont én ezt sziklaszilárdan tudom, ahogy azt is, hogy ez nem fog változni soha. Akkor se ha véletlen “becsúszna”, akkor sem ha tízen próbálnának egyszerre győzködni. Számos okom van, de a végeredmény ugyanaz, nem akarok. Ami azonban fontos, hogy ezt a pároddal is tisztázni kell, ez ugyanis vízválasztó. Gyereket nem lehet félig akarni, félig meg nem. Én ezt általában a kapcsolat elején tisztázom, hogy ne legyen ebből probléma a későbbiekben. Szerencsére a férjem ugyanígy gondolja, de te erről beszéltél a barátaiddal? Ő mit mond?