Nők, akiknek rossz volt a szülésélménye: miért volt rossz? Hogy látjátok, mitől lett volna jobb?

En picit kakukk tojás vagyok, mert nem volt igazán rossz maga a szülés, sőt, de traumatikus lett. Mivel a gyerekem letüdőzte a kakis magzatvizet ezért a Pic-re került inkubátorba meg légzés segítésre. Ezért en azt gondolom, hogy engem baromira indokolt lett volna időben megcsászározni, mert amúgy 33 órát vajúdtam és többször is infúziót toltak belem, mert “hogy a kicsi jobban érezze magát odabenn”.

Szoval en most az újhullámos szüljünk természetesen minden áron irányzat áldozatának érzem magam. Hal isten komolyabb baj nem lett végül.

De en akkor éreznem magam jobban, ha végre lenne egy arany középút, hogy értelmes időben császározzanak, de ne úgy, mint pár éve, hogy mindenkit mindennel. De nem sikerül. Mindig valamelyik véglet van.

Én 2 napig kaptam oxitocint és semmi. Szombati nap is kellett volna egész nap és vasárnap semmit nem csináltak, aztán hétfőn újra akarták kezdeni.

Akkor már Pénteken, miután ezt közölték, beszéltem az ügyeletes dokival és megegyeztünk császárba.

Ugyanaz, mint a 2. És 3. válaszolónál. Hosszú-hosszú vajúdás után, merthogy meg fogom én tudni szülni, mire rájöttek, hogy mégsem fog menni (töb óra tolófájás, nyomjon-tartsa vissza), császároztak. A baba megúszta, de én elég súlyos fertőzést kaptam (mekoniumos magzatvíz), borzasztó rosszul voltam.

Ha időben felismerik, hogy nem tudom kinyomni a babát, mert hatalmas hozzám képest, nem kínoznak több órát, miközben nyomják a hasam, ráznak (mert úgy akarták kirázni belőlem), illetve mivel burkot repesztettek és látták, hogy csupa zöld a magzatvíz (innentől fél napig még hagytak vajúdni), akkor talán nem kapok fertőzést. Úgy gondolom ezek segítettek volna.

Reggel itthon éreztem, szivárog a magzatvizem. Amúgyis mentem NST-re, ott szóltam. Egyből felküldtek a szülészetre.

A szülészeten megvizsgáltak, majd közölték lehetetlen, hogy az volt. Betettek a vajudóba, rákötöttek a CTG-re. Ez volt reggel 8kor. Este 6ig ott feküdtem, kb 3x rámnéztek és ennyi. Enni semmit nem ehettem, inni összesen fél litert egész nap.

Este fél7kor jött egy doki, aki végre csinált egy ultrahangot (a többinek is könyörögtem érte, de nem foglalkoztak vele, pedig 3 különböző dokival is beszéltem).

Ez a doki megnézett, majd közölte baromi kevés a magzatvíz, már reggel be kellett volna indítani a szülést.

Burkkt repesztett, mentem a szülőszobába. 2órát vártunk, nem indultak be a fájások. Oxitocint kaptam, attól egyből 5pecesekkel kezdtem. Ez volt este 9fele. Csak fekve vajudhattam. Ctg-re voltam végig kötve, fel sem ülhettem, semmi. Én ezt nagyon rosszul éltem meg. Családbarát kórház, többféle vajudási lehetőséggel, én éreztem is szükségét a mozgásnak, de nem. Csak a bal oldalamon feküdhettem mozdulatlanul.

Fájdalimcsillapítást semmit nem kaptam. Erőm nem volt, hisz nem ehettem ihattam egész nap. A vajudás felére nem is emlékszem, annyira nem voltam már magamnál.

Végül hajnali 2re lett meg a fiam, természetes úton.

Fogadott orvosom volt, de szülést nem vállalt.

Júli 11re voltam kiírva (idén), szombati nap volt. Előjele a szülesnek semmi. Nst minden nap, majd minden nap haza. Hétfő reggel voltubk nst-n, már éreztem a fájásokat, de nagyon ritkán. Az ügyeletes doki azt mondta, ezek már nem jóslók, szerinte este jöhetek is vissza. Hazamentünk, sűrűsödtek a fájások, estére 5percesek lettek, mentünk is be a kórházba. Megvizsgáltak, szülőszobára tettek. 2óra mulva 2perces fájásaim voltak. Kaptam egy infuziót, elmúlt minden (meg sem kérdezték adhatnak-e bármit is, illetve azóta se tudom mit kaptam akkor) hajnalban, mivel totál semmi fajásom nem volt ismét, hazaküldtek. Szerdán reggel ismét 15perces fajásokkal mentem nst-re, akkor is hazaküldtek, mert zárt voltam állítolag teljesen. Csütörtök reggeli nst-iv kitartottak a fájások, addigra 5percesek lettek. Szóltunk a dokinak, aki annyit mondott, mivel még mindig zárt vagyok, és egyszer már ezt az 5perces fajásokat "eljátszottam" menjek csak haza pihengetni. Kiírt utan 5 nappal....

Na ott férjem felemelte a hangját, lehivatta az osztályvezetőt, kicsapta a balhét.

Osztalyra tettek, burkot repesztettek, oxitocint adtak. Semmit nem reagált rá a szervezetem. Maradtak az 5perces fájások, illetve igy sem tágultam. Ez volt olyan 10ora fele delelött. Délután 3ig fájásokkal vártak. Majd végre kijelentették, császár lesz. Örültem, mert hétfő óta vajudtam, ez meg már csütörtök volt.

Erzéstelenítettek csak. Ugye a paravántól nem láttam semmit. Innentől kezdve csak emlekfoszlányaim vannak. Fogy felsír a fiam, hogy a dokik őrült kapkodásba kezdenek, hogy azt kiabálják kell legalabb 3 egység vér, hogy bepánikolnak mert az is kevés és nincs több. Majd elaludtam. Mikor felkeltem azt hittem meghaltam. Egy üres fehér szobában ébredtem. Az orromba, számba, hasamba csövek. A gyerekem sehol. Senki sehol. ...

A császármetszés során komplikáció lépett fel. A méhem rengeteg helyről vérzett, nem tudták elállitani, rengeteg vért veszítettem (5egységgel kaptam). Totál kiszedték a méhem.

Szövettanon azt állapították meg, mivel alacsony vagyok, tuti túlrepedt, mert nagy volt a fiam. Utána egyből megsemmisítették...

A fogadott orvosommal beszéltem, ő biztos benne, hogy más allt a háttérben, csak erre fogták rá. És azért volt ilyen fontos a megsemmisítése, én ne tudjak utána járni a dolognak...

A kórházi fekvés alatt (8napig voltunk benn a fiammal) kaptam egy ideggyulladást a gerincembe. Vélhetőleg egy rosszul beadott inekció miatt. A mai napig a derekam annyira fáj, a fiamat alig tudom fogni.

Hogy akartunk- e még1 gyereket? Igen. Hát már ezen nem kell gondolkodnunk. De legalább a fiammal minden a legnagyobb rendben :)