Kismamik, akiknek probléma mentes volt a terhesség, és akik szerettek terhesnek lenni, nem érzitek ugy hogy ha megszültök akkor hiányozni fog ez az állapot?

Nekem ez már a második problémamentes terhességem, az első szülésem nagyon könnyű és gyors volt (remélem ez is olyan lesz). Mégse szeretek terhes lenni, testileg nem zavar, de lelkileg nem úgy élem meg, ahogy kéne.

Olyan nekem a terhesség, mint a kindertojás, nem tudom, mi van benne meglepinek. Szóval nem tudom biztosra, hogy tényleg egészséges-e a babám, milyen lesz a szülés, mi vár rám, stb....

Értitek mire gondolok? Ez a bizonytalanság abszolút nem hiányzik nekem, alig várom, hogy vége legyen a terhességnek, és biztos ami tuti alapon már végre tényleg láthassam a babámat, hogy semmi baja.

Én is ezt gondoltam, de a 36.héten annyira vizesedtem és annyira akkor nőtt még a lányom, hogy a 40. héten már azt hittem sosem szülök meg.

Az utolsó pár hét már többnyire mindenkinél valóban terhesség.

Tavaly szültem az elsőt és imádtam kismama lenni. Idén is babát várok és imádok kismama lenni :DDDDD

Az elsőnél miután megszültem még hetekig simogatni akartam a pocakom, úgy megszoktam. Hiányzott, hogy nincs pocak. :)

Tömören, és röviden: DE! És hiányzott/hiányzik is :) pedig imádom a kisfiamat :) de pocakosnak lenni is imádtam :) pedig már 10 hete a karomban tarthatom :) szóval ha Te is olyan vagy mint én akkor hiányozni fog, de közben meg imádni fogod azt hogy már anya vagy :)

Nagyon szép szülést! És további áldott boldog babavárást :)

én szülés után kb. az 5. hónapban jutottam el odáig, hogy hiányzik a pocak, addig annyira lefoglalt a kis gyönyörűségem, ogy sírtam, ha ránéztem a boldogságtól. Szerettem terhesnek lenni, hamarosan rá is gyórunk a kistesóra, de annak sokkal jobban örülök, hogyha már kint van, mert úgy érzem, akkor sokkal jobban tudok rá vigyázni. Ha a pocakomban lesz baj, azzal nem tudok mit kezdeni.

És utálom állandóan azt számolgatni, hogy most rugott-most nem rugott, jaj, minden oké, jaj, miért nem mozog?! Idekint csak egyszerűen ránézek és tudom, hogy semmi baj.

Szivemből szóltatok! Nem volt egy problémamentes terhességem sem, de mégis szerettem babásnak lenni. Érdekes módon főleg akkor döbbentem rá, mikor már megszültem. Most van egy hat hetes kisfiam, akit imádok. És két lányom akiket szintén imádok. Több babót nem tervezünk, szintén az anyagiak miatt, pedig szivesen bevállalnék még.

Pár hete én is tettem fel hasonló kérdést, szülés után, hogy nincs-e fura hiányérzete annak aki megszült?. Ott is kiderült hogy nem vagyok egyedül. Még mindig sokat gondolok arra, hogy milyen szép is volt, hogy milyen csodás volt amikor rugdosott (még a sirás is elkap ha rágondolok). Sőt most már a szülésre is szivesen gondolok vissza, pedig hogy féltem. Csodás hogy itt van mellettem és mégis úgy érzem hiányzik belőlem. Milyen jó a kenguru mamának! :-)

Élvezzétek kismamik!