Szüléssel kapcsolatos kérdések?

Nekem le voltak kötözve a lábaim és valami vas kapaszkodókat kellett fognom, a párom csak állt mellettem.

A lepényt ugyanúgy kell kinyomni mikor jön a fájás

Ordítani szerintem sem éri meg.

Nyomta az orvos a hasamat

Szabadni szabad ordítani, de akkor arra (is) megy el energia, nehezebb összpontosítani. A végén én is kiabáltam, akkor "megálltunk", mondták, hogy ne, már csak egy nyomás...

A kézfogásos részt nekem nem mondták, de van kapaszkodási lehetőség.

Fú....talán én fogtam a lábam, férjem meg a hátamat támasztotta. De volt olyan, akinek erre már nem volt ereje, ott a férj meg még vki fogta a lábát.

Szerintem az orvos nem rugózik rajtad, amikor könyököl, csak nem engedi visszacsúszni a babát. Bármit jogodban áll visszautasítani. Nekem nem fájt.

Nem kell a kisujjáig megszülni, de pontosan nem tudo, hogy mikor húzzák ki, kapják el.

Baba születése után kellett még egyet nyomnom, nem fájt, olyan érzés volt, mint amikor egy nagyobb vérdarab távozik menzesz alatt.

Én kaptam epit, az összevarrásom fájt (utána már nem fájt a gátseb), de a hüvelyem az epi kiürülése után sem fájt.

Kiabálás: azért ez nem így van, hogy “nem szabad”. Nem tanácsos, mert ha kiabálsz nyomás közben valóban kiveszed az erőt, de ezt azért nem mindig tudod kontrollálni. Vajúdás közben azért nem jó, mert kiabálás közben kilelegzel és ott pont, hogy nagy mely levegok kellenek az optimális oxigén miatt. De normális helyen, azért mert x óra alatt párszor elkialtod magad, senki nem fog bántani. Nekem ilyenkor a szülésznő csak mutatta, hogy levegő be-be-be-be.

Kezszoritas: ilyenről meg nem hallottam. Nyomásnál mindenképp fogsz szorítani, vajudasnal meg ha szoritasz, pont a kiabálást tudod elkerülni. En mindig szorítottam valamit, hogy tudjak a legzesre koncentrálni.

Láb: nekem nem kellett. Beletették egy ilyen kengyel szeru cuccba. Abban volt a labam, a ferjem meg tolta a hátam, hogy fél ülő helyzetben legyek nyomasnal.

Konyokles: ezt normális helyen semmikepp nem csináljak “csak úgy”. Akkor szoktak, ha a kitolasnal elakad a baba és romlanak az értékek. Minél hamarabb szeretnek kisegíteni a babát. En nem tudom faj e, nekem nem volt ilyen, de mostanában már elegge tiltólistás utolsó lehetőséges dolog ez. (Normális helyeken!) Ezért persze mondhatod, hogy ne csináljak, barmit megtagadhatsz kérdés, hogy pl egy oxigénhiányos allapotot megkockáztatsz e egy elakadt kitolasnal.

Baba születése: hat ezt nem tudom 😀 de szerintem miután kinn volt a feje a következő nyomásra kicsúszik a baba és csak valahogy “kiforgatják” belőled. Nem hiszem, hogy huzgaltak.

Méhlepény: kijon magától. Már nem kellett nyomni vagy ilyesmi. Csak meg kellett várni, hogy levalljon. Nekem ez 30 perc volt. Addig néha picit meghúzták a koldokzsinort, hogy levált e már. Mondjuk lehet a koldokzsinorral húztak ki mikor már levált, ezt nem tudom. De egyáltalán semmit sem éreztem annak a megszületésebol.

Hüvely: Nekem ku.vara fajt. De van aki azt mondja, nem is érezte.

Igazából minden szules más, szoval ezek csak az en tapasztalataim.

Szerintem keresd fel a kórházat ahol szülni fogsz és tedd fel ezeket a kérdéseket egy szulesznonek. Szoktak lenni mindenhol nyílt napok is, szülőszoba látogatással.

4es vagyok, bocs, rosszat írtam...

Nem a hüvelyem fájt nekem szülés alatt, valahogy úgy az egész lent, de talán ahogy a 3as válaszoló írta. Annyira már nem emlékszem rá. Nekem szétszaggató érzés volt a medencémnél...

Szabad kiabálni, de nekem a szülésznő azt mondta, hogy inkább ne, figyeljek a megfelelő légzésre.

Nekem nem fogta apuka a kezemet, vhogy nem igényeltem.

A lábam kényelmesen támasztékon volt.

Szerencsére nem volt olyan, hogy bele kellett volna könyökölni a hasamba.

Amikor kint volt a baba feje, még egyet kellett nyomni és ki is jött.

Sajnos a méhlepény nálam nem egészben jött ki, orvosi beavatkozás kellett. Ha ott nem tudja kiszedni, akkor műteni kellett volna.

A hüvelyemben semmiféle fájdalmat nem éreztem.

Nekem is mondták a kitolásnál, hogy ne kiabáljak, mert elveszik az erő. De én nem a fájdalomtól "kiabáltam", hanem ahogy nyomtam, úgy valahogy jött az a hangos nyögés is, mert hát erőből toltam, nehéz volt megállni, hogy ne adjak hangot is. Én személy szerint nem éreztem különbséget az erőkifejtés mértékében amikor hangos voltam meg amikor visszafogtam a hangot, de bizonyára tudják, mit miért mondanak.

Nekem nem szóltak be, hogy a férjem kezét szorongattam, mondjuk azt tényleg csak a vajúdás alatt csináltam, amikor kitolásnál tartottunk, akkor egyrészt a lábamba kapaszkodtam, aztán mivel nekem ez nem volt kényelmes (azt javasolták, hogy alulról fogjam a térdem és húzzam fel, de nem igazán volt jó) felállították a kengyelt nekem, mint a nőgyógyászati vizsgálatokon, és akkor azon tartottam a lábam, meg onnantól kezdve valahogy úgy esett jól, hogy kézzel annak tartottam ellent.

A hasbakönyöklés szerintem ma már nem annyira bevett gyakorlat, csak indokolt esetben alkalmazzák. Nekem legalábbis nem volt, fel se merült, de tuti mondhatsz rá nemet, mint mindenre.

miután a baba feje kint volt, a többi része valahogy csusszant utána. Talán volt még egy utolsó fájás, nem rémlik, de mikor a feje megvan, utána már tényleg észre se venni, hogy mi történik :D

A méhlepénynél nekem adtak oxitocint, de nem éreztem semmit. Párszor nyomtam, amikor mondták, de igazából a végén inkább csak kihúzta belőlem a szülésznő, miután teljesen levált. Nem fájt egyáltalán, inkább csak furi volt. Tényleg mint amikor egy nagyobb vérrög távozik menstruációkor.

Nekem a hüvelyem nem fájt, csak a gát/hüvelybemenet, amikor a baba már ott volt. Gátvédelemmel szültem, de még így is kellett pár öltés, gondolom az a pillanat fájt annyira amikor repedtek ott a dolgok, egyébként csak egy fájdalmas feszítő érzés volt. Viszont ez pár óra múlva már teljesen elmúlt, a hüvelyem 1-2 napig sajgott talán, de kb csak mintha egy durvább szexmaraton után lennék, szóval egyáltalán nem volt vészes.