Szívesen szülnék még, de már nem lehet, más is volt így?

Egyes, őszintén sajnálom hogy így érzel. Nagyon remélem hogy változik ez majd!!

Kérdező, keress valami új euforia-forrast. A szülés csak egy pillanat, ne magadat lásd ebbe is! Hanem a gyerekeket akiknek szüksége van egy anyára.

Amúgy én nem éreztem ilyet, rettegtem a szulestol, nem is szeretem hogy elvárás már kb h lelki tartalmat kell adni neki.

Nekem mikor vittük végre a kórházból haza a bebit, volt egy ilyen mély érzés.

Igen, a sógornőm mesélt ilyet. Hogy annyira szeretné újra átélni, és olyan furán rossz érzés, hogy nem lehet, csak hát ugye nem lehet sorra szülni a gyerekeket egy pillanatnyi érzés miatt.

Ő azt mondta, hogy az segít, ha ezt az érzést a pillanat megélésébe forgatja. Eszébe jut, mekkora katarzis volt, és aztán ránéz a gyerekre, hogy nahát, ez az eredménye.

Meg neki még a sportteljesítmény a katarzis-forrás. Elmenni a határokig.

Első,igazán sajnálom

Én hasonlóképp leszek..

Imádok babát várni és szülni..

3 hónapos a babám. Alig várom a következőt. 3 gyereket terveztünk

Nekem 2 császárom volt, egyiket sem éltem meg katarzisnak (szerencsére traumának sem). Amiről te írsz, az nekem és még sok más nőnek kimaradt. Épp ezért gondolj rá úgy, hogy milyen jó, hogy többször átélhetted, ne pedig úgy, hogy többet nem fogod. Ugyanannak a dolognak fogd meg a pozitív végét, ne a negatívat.

Illetve találj valamit, akár sport, akár szakmai sikert vagy vmi mást, ami szintén hasonló érzést okoz, de ugyanazt az érzést ne várd viszont.