Mire lehet számítani mennyire durva egy szülés?

Hű sajnos erre nem lehet felkészülni. Annyira egyedi. Pl sokan azt mondjak a fajasok egy menstruacios görcsre hasonlítanak. Nekem meg véletlen se hasonlított rá. Sokkal inkább egy durva izomgörcsre csak nem a vadlimban, hanem a hasamban.

Nekem nem volt szép szülésem. Az első fajastol 33 óra volt, hogy előbújt a fiam. De!

A fájdalom abszolút elviselhető volt, csak 1-2x éreztem úgy, hogy na jó akkor most én ezt már tuti félbehagyom

Bocsánat véletlen elküldtem, szóval csak 1-2x éreztem úgy, hogy akkor ezt én most félbehagyom. Szükség volt gátmetszésre, de az egyáltalán nem fájt, mivel adtak érzéstelenítőt. A varrás fájt picit, mert a belső varratoknál (nem tudom pontosan, hol) valamiert nem hat az érzéstelenítő, de nem volt vészes.

Nekem a kitolás nagyon fajt, de mint kiderült, a fiam előre küldte a kezét a feje mellett így egyrészt jóval szélesebb volt egy átlag fejnél, másrészt végig karmolt a körmével.

Infúziót azonnal kötöttek nekem, kaptam antibiotikumot meg cukros oldatot mivel már több mint 24 órája vajúdtam, mikor a kórházba kerültem és a magzatvíz is elfolyt már. Csak elsőre nem hitték el, hogy magzatvíz, uh haza küldték. Azóta se értem ezt. Aztán mikor másnap megjelentem, hogy most már tényleg szülök, akkor meg jött az antibio. A cukor oldat azért kellett mert ekkor már több mint egy napja nem ettem semmit. (Ugye a fájdalomtól nem voltam éhes).

Én pont ezért nem kaptam hashajtót sem. (de szülés után kellett, szóval ne aggódj emiatt se nem para az a kúp)

A férjem velem volt, sétálgathattam, volt labda, térdeplő szivacs, zuhanyozhattam volna ha akarok, ilyesmi. Amikor nst-re kötöttek akkor is sétálgattam. Volt ilyen sétáló nst, a tappancsok nem kábelesek voltak, hanem akksisok.

Oxit en az utolsó fel órában kaptam, mert amint jött volna a kitolás, beritkultak a fájások, ami nem túl egészséges a babára, ha sokáig parkoltatjuk kitolás közben. Az oxi szépen visszasűrítette a fájásokat.

A méhlepény nekem nem vált le, majd amikor levált végre, nem állt el a vérzés, ezért kis híja volt hogy nem műtöttek és végül az osztályvezető főorvos döntött arról, hogy ne kapjak vert, hanem turbózzanak vassal. A határon voltam. Kétszer el is elájultam szülés után.

Mindezzel együtt nekem nem rossz élmény. Teljesen túl lehet élni, ami a fájdalmat illeti. A szülésznők csodálatosak voltak és az orvos is- egyiket se fogadtam meg. A kitolásnál még Viccelődtünk is, mert nem jöttem rá, hogy kell. De azért csak megszületett a fiam.

Amire nem számítottam, hogy szülés után pisilni kell, vagy megkatétereznek. En szülés után simán pisiltem, de a kitolás előtt megkatétereztek és egyáltalán nem fajt, meg kellemetlen se volt, Szóval ettől se félj egy picit se.

Szóval az en jótanácsom: hozzáállás kérdése az egész. Gondolj arra, hogy elmúlik. Minden. A fájdalom, a kellemetlenség, minden. És a kezedbe kapsz egy pici kis csomagot, a babádat. És kb 1 hét után már egyáltalán nem fogsz rá emlékezni, milyen is volt a fájdalom. Arra emlékszel majd, hogy volt és rossz volt, de tényleg elfelejted, hogy pontosan milyen.

Én is nagyon féltem. A félelmeim

1 túl se élem

2 ha túlélem, mi lesz velem odalent

3 ha már túl vagyok rajta, h jön ki a placenta

4 szülés közben mennyire fáj vajon

5 szülés után a varrástól rettegtem

6 lesz e kézzel tágítás, rettegtem attól is

7 beöntés...

8 egyáltalán meg tudom e szülni?

9 ha nem, akkor a katéter vajon mennyire fáj, ettől is nagyon féltem.

Amit tudtam tenni. Elintéztem h kapjak szülés közbeni érzéstelenítőt, h ne érezzem annyira a fájdalmat. Fogadtam orvost, így a varrásnál megkaptam az érzéstelenítőt pluszba, így nem fájt. Egyszer tágított kézzel is, kellemetlen volt nagyon, de már bennem volt az eda, így kibírtam. A beöntés nem olyan durva mint amilyennek hangzik, sztem tök jó dolog, szülés közben a kakira nem kell gondolnod legalább. Sikerült a hüvelyi szülés szóval a katéter kimaradt. A placentát egyszerűen kihúzta belőlem a szülésznő, egyáltalán nem fájt. A doki jól összevart, már aznap rendesen ültem rajta. Ja meg az a félelmem h ott lent mi változik, hát olyan nagy változás nem történt. A szex sokkal jobb lett mint előtte, de sajnos mostmár visszaállt a régire. Összességében így nem volt gáz, de ehhez kellett egy jó magánorvos. Egyébként ki tudja mi lesz velem.

Szerintem nagyban függ az orvostól, szülésznőtől is... Én végig úgy éreztem, az első fájástól a varrás végéig, hogy nagy teher vagyok, egy nyávogós kismama, csak legyenek már túl rajtam kb... pedig egyszer sem kiabáltam, csak nagyon fájt...

Az én történetem:

már a kórházban voltam túlhordással, tervezett indítás előtti nap indult el. Reggel kb 5 perces enyhe fájásokkal kezdtem. Mivel vasárnap volt így férjem egész nap velem volt a kórházban, számoltuk a fájásokat stb, nagyon jól éreztem magam, kibírható volt. Este hétkor megnézett a doki, szó szerint ez történt: "hát maga nagyon nyávogós, még csak egy ujjnyira van nyitva de egész nap itt tette magát a férjének!" na itt elszakadt a cérna, jól kiosztottam, a végén bocsánatot kért, hogy nem akart megbántani...

ekkor mondták hogy nyugodtan küldjem haza a férjem, aludjon egyet, valszeg hajnalban jöhet vissza...

tíz körül már eléggé fájtak a fájások, nekem nem a hasam fájt, hanem az egész medencém, mintha szét akarna szakadni. állva hintáztattam gyorsan a lábamat, attól kicsit jobb lett, plusz vettem egy fél órás forró fürdőt, de sajnos nyilván amint elzártam, megint nagyon fájt. ekkor megnézett egy másik doki, az is beszólt, hogy az aki hétkor nézett nagyon jóindulatú volt, mert szerinte még egy ujjnyira se vagyok nyitva...

itt is kicsit kiakadtam...

aztán éjfél múlt, amizt szóltam a szülésznőnek hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, mert már nem bírom (persze később még ennél is sokkal jobban fájt).

akkor ezt mondta: "mi olyat nem szoktunk, nem szülni akar?"

majd azért szólt a dokinak, hogy nézzen meg. szerencsére már két ujjnyi voltam így levittek a szülőszobára. ott rákötöttek nstre, kaptam antibiotikumot. fél óra múlva beöntés. utána zuhanyoznom kellett, konkrétan annyira fájt hogy a földön kötöttem ki. utána kérdezték, hogy milyen gyakran jönnek a fájások, hát mondom már nincs olyan, hogy ne fájna... akkor három ujjnyinál burkot repesztettek, mentem a szülőágyra. ekkor hívtam a férjem, hogy jöhet be. itt kb három órát szenvedtem. amikor kértem fájdalomcsillapítót, kaptam egy nospa szurit, semmit se használt. doki szerint fájásgyenge voltam, így végül vákummal szedték ki belőlem, vágtak, szakadtam, másik doki felülről nyomta ki a babát... utána lepényt is kinyomták. amúgy amint kint volt a baba, a belső fájdalmak rögtön elmúltak. utána varrtak, a végén sajnos már nem hatott a fájdalomcsillapító, szóval az is nagyon fájt. ennyi kb a szülés. utána a varratok pár hétig fájtak, néha még fel is szakadt. ez két és fél hónapja volt, még mindig úgy gondolom, hogy nem csinálnám még egyszer végig.