Császármetszés nektek hogy zajlott? Tapasztalatokra lennél kiváncsi!

Felhelyezték a katétert, átsétáltam a műtőbe, ott jött az altatódoki, elérzéstelenített (gerinc érzéstelenítés), majd húztak elém egy paravánt. Onnantól csak matatást éreztem, majd hozták mutatni az egyik, 2 perc múlva a másik babát 😊 Amíg őket elrendezték, engem is összevarrogattak, majd pár órára betoltak az őrzőbe.

Utána kicsit nehézkes volt felkelni, húzott a hasam, de 1-2 nap múlva sokkal könnyebb lett.

Hosszú vajúdás után szóltam a dokinak, hogy mostmár menjünk a műtőbe, mert nem bírom tovább, kifáradtam. Azt mondta, ő is úgy látja, hogy nagyon kész vagyok, neki sincs már több ötlete, mint kivenni a babát.

Kaptam egy infúziót folyadékpótlásnak, meg egy adag antibiotikumot. Másfél napja nem volt már magzatvizem, így időnként kaptam egy adag antibiotikumot, hogy ne kapjon fertőzést a baba. Rám adták a kompressziós harisnyát, megkaptam a katétert. Borzasztóan féltem a katéter felhelyezéstől, nem is sikerült ellazítani magam, így persze még jobban fájt a felhelyezés. Ezután átgurítottak a műtőbe, átmásztam a műtős ágyra. (ez kétperces fájásokkal már művészet, mert már csak nagyon pici szünet van a két fájás között). Beadták az érzéstelenítőt. Nagyon féltem tőle, de a bába tartotta bennem a lelket. 6 szúrást éreztem, kettőt élesen, a többit egyre tompábban. Döbbenetesen gyorsan hatott az érzéstelenítő, mire lefeküdtem, már nem éreztem a lábam. Innentől homályosak az emlékeim, a feszületre emlékszem a falon. Arra gondoltam, hogy na, most én is úgy vagyok kiterítve, mint Jézus a kereszten. Emlékszem a műtősre, aki megkérdezte, hogy jól érzem-e magam, mert nagyon magas a pulzusom. Mondtam, hogy igen, jól vagyok csak borzasztóan félek. Matattak kicsit, aztán mondták, hogy kint van a baba. Nem sokra rá hallottam, ahogy felsírt. Csak azt kérdezgettem, hogy jól van-e a baba. Megvizsgálták, utána mondták, hogy jól van. Egy pillanatra megmutatták, aztán odaadták a férjemnek. És én ezzel a lendülettel elaludtam. Egyszercsak keltett a bába, hogy kész vagyunk, megyünk az őrzőbe. Ott már várt engem a férjem a babával. Segítettek mellre tenni a kicsit, csináltak rólunk fotót. Egy ideig az őrzőben voltunk, bejött a doki megnézni, néha ránk nézett a bába. Aztán áttoltak a gyermekágyas osztályra. A férjem segített elrendezni a dolgaimat, baba gurikocsiját kézközelbe meg az innivalómat kézközelbe tette. A bába beállította az ágyamat, hogy kényelmes legyen. Ezután a szüleim engedélyt kaptak egy 10 perces látogatásra. (ekkor épp nem volt látogatasi idő) az ápolókkal abban maradtam, hogy ha fájdalmaim vannak, azonnal szóljak és kapom az infúziót. Kb.1 napig kaptam még intravénásan a fájdalomcsillapítót, utána elég volt a Kataflam. Az első felállás másnap történt. Először felültem. Nem szédültem, nem voltak extrém fájdalmaim, így megpróbáltuk a felállást. Pár lépést is sikerült tennem. Este kivették a katéteremet is, mert már el tudtam menni egyedül a WC-re. Ezután mindent meg tudtam csinálni, csak lassan. A baba végig velem volt, amíg szükségem volt rá, segítettek ellátni. Műtét utáni negyedik napon hazaengedtek.

Indított szülés volt, de nulla tágulással és fájásgyengeséggel mentünk a műtőbe.

Még a szülőszobán itattak velem savlekötőt, befáslizták a lábam, jött a műtősfiú rámtekerte a zöld "lepedőt", aztán átsétáltunk a műtőhöz. Az ajtó elé volt kitolva a műtőasztal, még ott felmásztam rá, betoltak, jött az anesztes megkaptam gerincbe az érzéstelenítőt, ahogy lefeküdtem már éreztem is hogy zsibbadok. Tettek elém paravánt, karomra vérnyomásmérőt. Ezután felhelyezték a katétert, de fogalmam sincs mikor csinálták mert már semmit nem éreztem. Pár perc múlva éreztem egy kis rángatást a hasamnál, nem sokra rá felsírt a kislányom, egyből meg is mutatták. Őt kivitték a férjemnek, aztán visszahozták egy puszira. Engem összeraktak, a műtősfiú egy másikkal átrakott az osztályos ágyra, kitolt az őrzőbe. Nagyon remegtem az érzéstelenítőtől. Pár perc múlva a csecsemős hozta a babámat, ruha nélkül rám fektette. Próbáltuk szopiztatni de nem sok sikerrel. Erőm is alig volt. Kicsit később újra kihozták. 6 óra múlva felkelhettem. Közben ropiztam, sok vizet ittam. Ketten jöttek segíteni felállni, nagyon megszédültem, ülve is maradtam egy kicsit. Nagyon brutál volt ez. Elmentünk zuhanyozni, kihúzták a katétert, felöltöztettek, aztán átcsoszogtam a szobába de majd beszartam. Nagyon fájt. Épp leakartam feküdni pihenni amikor hozták a kislányomat. Pedig azt hittem lesz még kis időm, jól esett volna. Onnantól én láttam el. A felkelés 2 napig kegyetlen volt, de próbáltam sokat mozogni, így hamar helyrejöttem.