Közeledik a szülés, és én nem akarok túl lenni rajta, más is volt így?

Holnap töltöm a 37. hetet és elhiheted ugyanez van. Annyira félek, hogy csak na. Legszívesebben túllennék, vagy maradjon így, de a közben lévő szülést nem akarom.

Ezektől a gondolatoktól pedig reméljük csak jó anya lehetsz, hiszen aggódsz és ez egy anya legfőbb jellemzője.

Hidd el , bár nekem is nehéz, ha beindul a dolog, majd sodródsz a folyamatban és nem fogsz ilyenre gondolni.

Majdhogynem természetes ez az érzés. Kevés ember, anya önfeláldozó annyira, hogy képes csak a gyerekeinek élni, Vannak ilyenek. Én sem voltam, sőt még most sem vagyok ilyen, pedig a csajszim már 4 éves lesz.

Sokszor fogsz arra gondolni, mennyivel könnyebb lenne egyedül, de persze már nélküle sem tudnál élni. Ha nagymama, vagy keresztszülő elviszi, örülsz, hogy levegőhöz jutsz, de fél óra múlva már úgy hiányzik, majd megőrülsz.

Nem kell, hogy 24 órás szolgálatban legyél, ha szerencséd lesz, a gyereked jókat alszik 2 evés közt, amikor te tudsz takarítani, vagy pihenni.

Nem kell, hogy tökéletes rend legyen körülötted, kisbabás házban szerintem nem várja el ezt senki. Ha valaki mégis elvárja, az segítsen neked!

Gyors és könnyű szülést kívánok!

És nyugi! Senki sem tökéletes!

Mintha én írtam volna a kérdést:-)

Én vártam a szülést, mert kíváncsi voltam az élményre, de a babától féltem, hogy hogy fogom tudni ellátni a nap 24 órájában.

Aztán túlhordtam 8 napot, mindenki 2X hívott naponta, hogy mi van már... Egyedül én éreztem úgy, hogy én még nem akarok szülni, tök jó így egyben, hogy bármit cisnálhatok, nézhetek tévét, alhatok, és én osztom be az időmet, pihenek. Ha lesz egy babám már nem így lesz...

Aztán megindultak a fájások, bementünk a kórházba és végig az járt a fejemben, hogy én baromira nem vagyok erre hangolva. Már a tolófájásaim jöttek, még mindig úgy éreztem hogy én nem vagyok ma erre hangolva...

De aztán elmúlt az érzés, meglett a baba, örültem, és elláttam:-) A kórházban csak néztem és néztem ..

Itthon kicsit nehéz volt, elfáradtam, néha elfelejtettem pelenkát cserélni, néha kimarad fürcsi után a púder, de belerázódik az ember.-)

Az első 2 hónap nehéz, utána már könnyebb:-)

Nyugi, tök normális gondolataid vannak:-)

5 hós kislányos

Szia!

Nagyon aranyos és bíztató válaszokat kaptál, most én is meríthettem ebből kicsit erőt. Jövő péntekre vagyok kiírva, bár már második babám, de érdekes módon ugyanazt érzem. És igen, minden nap azt érzem, hogy én nem vagyok ma ráhangolva egy szülésre:DDD Hogy valaki csinálja meg helyettem!:DD Hogy miért van az, hogy a pasik nem szülhetnek?:DDD Aztán majd tényleg sodorni fog a történés magával, túl leszünk rajta így vagy úgy, de aztán teljesen természetes lesz, hogy ellátod a kicsit, hogy megadsz neki mindent, amit tudsz és nagyon szereted, mert a világon -majd meglátod- a legjobb dolog gyermeket nevelni:) Minden jót Nektek!