Mi a véleményed az aranyóráról, hogy élted meg?

10,11!

Mókásak vagytok. Majd mindenki maga dönti el, hogy szerinte van e értelme és hiányzik e neki, ha nem volt. Nem kell érte sajnálni. Az o dolga. Magánügy.

Első lányunknál míg engem varrtak a műtőben apával volt, én csak 5 percre kaptam kézbe, majd elszállították másik város PIC osztályára. 3.nap láttam újra és csak 4.nap foghattam újra kézbe.

Második lányunknál 2 órát műtétem volt addig apával volt majd megkaptam rögtön.

Ég és föld a 2 lányommal való kapcsolatom a kötődés. Mindkettőt egyformán szeretem egyformán nevelem egyformán foglalkozom velük. De nagylányomon nagyon érződik az az első 1 hét kórházi sterilitás. Ő sosem volt a bújós típus aki szereti ha babusgatják. Hogy az elválasztás vagy nála ez alap, kitudja?! Mindenesetre mai napig borzalmas üresség tátong bennem az első 1 hét külön töltött idő miatt.

Elsönél volt. Imádtunk hármasban lenni.

Másodiknál nem volt, sőt egy kis hiba miatt a szules napjan vegug aludtam, hianyzott. Sokaig szomorkodtam miatta.

Mikor én születtem, akkor még nem volt ilyesmi. Anyukám nem is bánta. Többször kapott vért, őszintén megmondta, hogy nem volt olyan állapotban, hogy értékelte volna, ha letesznek mellé egy órára. Csak szoptatásra hoztak.

Semmi problémát nem okozott ez a kapcsolatunkban. Ha az hisszük, hogy ez ilyen kardinális, akkor az én generációm minden tagja lelki sérült (kéne hogy legyen, de nem).

16!

Tudatosan megfosztom? Ezt hol olvastad ? Azt írtam nem volt és nem hiányzik. A gyerekemnek se hinnem. 17 eves, igen jól megvan, köszöni szépen.De hogy megnyugtassalak, Nem tudatos döntés volt. Sürgősségi császárral szültem, majd az intenzív osztályon töltöttem 3 napot.

az én generációm minden tagja lelki sérült (kéne hogy legyen, de nem).

Pedig jól láthatóan az... (Nem csak az aranyóra hiányától természetesen és azt sehol nem mondtam, hogy csak ezen múlik minden... Viszont az nettó hazugság, hogy nincs hatással az életünkre - csak tudatosan nem tudunk róla) A lelki sérültség legtöbbször nem a depresszióban és hasonló szabad szemmel is jól látható dolgokban mutatkoznak meg, hanem pl biztonságos kapcsolódás hiányában, indulatkezelési hiányosságokban, érzelmi intelligencia fejletlenségében (empátia hiány, érzelmek kifejezésének hiánya stb) és még lehetne sorolni... Ez a társadalom nagy részére igaz. Más kérdés, hogy valaki ezt normálisnak látja, valaki meg foglalkozik vele, mint fejledztendő képességeken, tulajdonságokon.