Hogy élted meg? Aki hüvelyi szülésre készült, és a vége császár lett. Vagy aki császárt akart (ez biztos ritkább), de mégsem került rá sor.

Ezelőtt jópár évvel tartotta magát az az elmélet, hogy csakis a hüvelyi szülés a normál szülés, és az az "igazi" anyaság ha azt átéli vki.

Igazából elfelejtették, hogy már maga a 9 hónap a csoda, és a szülés csak egy záró akkord. Továbbá belebeszélték az anyukákba, hogy császár után felejtsék el a szoptatást, mert nem lesz tejük.

Igazság szerint ez csakis agyban dől el, mivel a tejtermelés akkor indul el teljes kapacitással amikor "megszületik" a placenta. Hogy leválik-e vagy műtéti úton veszik ki, az tulképp mindegy.

Szóval a császáros szülés nem egy olyan szituáció, hogy "szégyelleni" kellene. Azért kerülik inkább a mai orvosok, mert nagyműtétnek számít, és több lehet a komplikáció. (annak ellenére hogy pont egyes komplikációk kivédését,- pl. baba beakadása- szolgálja)

Sürgősségi császár lett - okkal.

Semmivel sem érzem magam kevésbé anyának. Akkor se viselt meg, cseppet sem.

Szerintem egy egészséges baba minden körülmények között fontosabb, mint egy "természetes" úton történő szülés.

Sima szülésre készültem, azt gondoltam Mit nekem a második bébim, az elsőt is ripsz ropsz megszültem, komolyan, végigaludtam a vajúdást. Aztán a másodiknál rendesen visszanyalt a fagyi. :-)

18 óra vajúdás, 2 oxitocin infúzió után a doki este fél kilenckor azt mondta, talán elkezdett puhulni a méhszáj (1 ujjnyira tágultam a majd húsz óra alatt) na akkor ragadtam meg az inget a nyakán, és finoman közöltem, hogy azonnal szedje ki!A műtét alatt ketten alig bírták el a kis drágát, 4010 grammal 56 cm-el született. Ja, és amikor beadták az epidurált mondtam, hogy qva jó ez a szer, vinnék haza is. Persze mindenki röhögött.

Nem éltem meg kudarcként egyáltalán. Sőt. Büszke voltam, hogy kibírtam. Az orvos utána mondta, hogy ő lepődött volna meg a legjobban, ha simán szülök.