Első babánál kinek milyen volt az anyósával a viszony?

Én is ettől tartottam. Normálisnak mondható a viszonyom. Nem visszük túlzásba egymás ajnározását sem és szidását sem.

Gyerektémában viszont én vagyok a főnök! Ezt már előre elmondtam neki (jó, nem így), de azért finoman/viccesen lehet. Most sem problémázik azon, ha valamire nemet mondok, csak hajtogatja magának néha. Sokat segít az, hogy a Papa támogat ebben (és persze az apuka is).

Mikor megszületik, legyen fontos, hogy a pároddal összhangban neveljétek és akkor nem lesz gondja az anyósodnak sem. A férjed segítsége ebben nagyon fontos. Szépen, nyugodtan, de határozotnak kell lenni.

Üdvözlettel

másfél éves baba anyukája, aki egy épületben lakik az anyósával

Nekem szerencsére nagyon kedves "anyós"-om van.

Semmi gond nem volt, örült mindenki a jövevénynek,sokat segítettek/segítenek.

Az enyém nem rosszindulatú, egyszerűen ilyen természet, az a taktikám, hogy a fülem mellett elengedem a dolgokat.

Amikor mondom pl. , hogy induljunk hazafelé a sétából, mert éhes a gyerek, akkor egyszerűen rávágta, hogy "dehogy éhes", meg amikor du 4-kor piknikeztünk és mondtam, hogy kenjük be a gyereket, nehogy leégjen (fehér bőrű), akkor is azt mondta, hogy "dehogy ég le" :))))

Hálisten az apja épeszű és mindig megmondja a nagyinak, hogy az úgy van, ahogy én mondom, nekem nem kell konfrontálódnom.

Én három hónapig voltam kórházban, mert koraszülött baba anyukája vagyok és egyszer SEM hívott fel telefonon! Kétszer látogatott meg, vagy háromszor de ezek is az utolsó két hétben voltak, amikor már tudtuk, hogy jöhetünk haza. Az unokáját, aki fél éves kb 10-szer látta, de amikor itt van, akkor kommentálja a dolgokat, mintha a kislány mondaná. "Nem kérek, nem vagyok már éhes." Ezt mondja 90 ml után, majd még megeszik a lányom 50 ml. :)

Sajnálom szegényt!

Szia!

Én fel voltam készülve rá, hogy a párom anyukája utálni fogja a gyerekemet mert az enyém. Az egész terhességem alatt azt hajtogatta, hogy minek ez a gyerek, ő ezt nem is akarta (kit érdekel???) meg hogy úgyis csúnya lesz mint az apja volt. (idióta...) Ahhoz képest most odáig meg vissza van az unokáért. Nem mondom hogy mindennap itt van, ki is akadnék, de hetente tesz egy fél órás, órás villámlátogatást, tele tömi a gyerek fejét hogy senkit ne szeressen csak őt aztán elmegy.

Nekem eszembe se jutott, hogy a szülés után esetleg megváltozik majd a kapcsolatom az anyósommal, mivel addig minden rendben volt.

A szülést követően azonban minden rosszabb lett: sokszor beszólt, utasítgatott, hogy mit hogy csináljak a gyerek körül, szándékosan keresztbe tett (majd eljátszotta, hogy véletlen volt) stb.

Mai napig nem értem, hogy miért változott meg ennyire, hisz a fia gyerekéről van szó... :(

Sziasztok! Sajnos én is csak az utolsó hozzászólók táborához tudok csatlakozni. Az anyósomnak két baja van az unokájával: 1. én vagyok az anyja 2. fiú. Ugyanis ő kijelentette, hogy mivel már van egy fiú unokája, neki lány kell, a fiúnk nem fogja érdekelni. És valóban így van, az egész terhességem alatt csak keresztbe tett nekem - nekünk - pl. tudta mit nem tudok megenni, és direkt azt főzte, mert nem fogta fel, hogy amit én eszek azt eszi az unokája is gyakorlatilag. Most 34 hetes terhes vagyok, de soha meg nem kérdezte hogy vagyok, és sosem hív telefonon.Ha a páromat hívja, azt kérdezi csak: hogy vagy kisfiam... Szerencsére a párom nem törődik vele, én meg nem fárasztom magam ezzel. Csak a párom és a fiam a fontos!

Jó tanácsként csak azt tudom mondani a kérdezőnek, hogy már az elején fektesse le az aranyszabályokat, így később nem lesz belőle gond sem és "elszállás" sem.

Szia!

Hát sajnos nekem sem túl jó a kapcsolatom az anyósommal.

Még csak most fogok szülni pár hét múlva, de már most rámszállt, hogy mit hova, mikor, miért tegyünk, meg a néven is összeugrottunk, pedig Én udvarias voltam vele, a férjem mellém állt, de mégsem állítja le magát...

Nem tudom mi lesz, de nagyon rossz érzés, hogy majd a gyerekemnek nem nagyon lesz nagyanyja, mert már most látom, hogy nagy gáz lesz...:-(

Minden jót!

37 heteske