Milyen a gyerekeid közötti viszony?

Elég hullámvasutas...

A nagy 7, ADHD-s, a kicsi most lesz 3, a dackorszak közepén. Igyekszek minden konfliktust erre ráfogni. :)))

Egyébként két napot nem bírnának ki a másik nélkül, időnként nagyon jól eljátszanak, időnként meg ölik egymást.

Nem nagyon foglalkoznak egymással, néha verekednek.

Burgonyának meg Krumplinak hívom őket, ikrek.

4 éves lány és 5 éves fiú. Egy éve kezdődött el a testvérféltékenység, mert nem bírnak rajtam megosztozni.

Amúgy szeretik egymást és egyre többet játszanak egymással...aminek többnyire sírás lesz a vége :-O

Ma a fiam 2 szelet sütit kapott az oviban, és az egyiket automatikusan odaadta a húgának, amikor mentünk érte :-)

Szia!

Nekem csak egy gyerekem van, de mi hárman vagyunk testvérek és nem voltunk túl jó testvérek... A nővérem a legidősebb, ő anyukám első házasságából született, utána 7 évvel született a bátyám és én születtem utoljára (kissé megkésve) a bátyám után 9 évvel. A fiú tesóm nagyon anyás volt (most is az 31 évesen) még 8-9 évesen is csüngött anyun és mindenki azt hitte majd nagyon féltékeny lesz rám. Nem így lett. Anyu mesélte, hogy mikor terhes volt velem akkor is simogatta a hasát meg beszélt hozzá, várt engem. Mikor megszülettem kb 1 éves koromig szeretett is, utána már elég hullámzó volt a viszonyunk, ahogy egyre nagyobb lettem sokat verekedtünk, nem egyszer voltunk a balesetin hol én hol ő (én azért gyakrabban kaptam tőle mert nagyobb volt) szinte minden nap volt valami balhé köztünk. A nővérem viszont már az első perctől nem akart engem, egyébként is problémás gyerek volt, de ahogy megszülettem csak rosszabb lett, el-el szökdösött otthonról, apukám a rendőrséggel kerestette, kis idő után végleg el is költözött meg is mondta nyíltan, hogy miattam. Mindent megtettek anyuék, hogy normális legyen, szerették, hosszabb pórázra engedték, törődtek vele, ha akart valamit megkapta, különórákra járhatott, később apukám bérelt neki lakást, stb, de neki semmi nem volt jó. :S Sajnos most is ugyan ilyen. Őt sokáig nem is ismertem mert ritkán találkoztunk. A mai napig nem jó a viszonyom vele pedig már mind a ketten felnőtt nők, anyák vagyunk, de annyira különbözőek vagyunk mintha nem is lennénk testvérek, teljesen másképp látjuk a világot. Most már ott tartunk, hogy nem is keressük egymást mert jót nem tudunk egymásnak mondani rosszat meg nem akarunk.

A fiú tesómmal azóta jó a viszonyunk mióta összejött a párjával és elköltözött otthonról. Úgy ő is szerethető ha nem kell vele együtt laknom. Két gyerek van, imádom őket. Gyakran vannak nálunk és mi is náluk, a gyerekek is szeretik egymást. Az én fiam 21 hónapos, az ő fia 4 éves lesz és van egy 7 éves kislánya is. Szeretem a bátyámat, de a sógornőmmel azért jobban kijövök.

Szerintem nálunk azért ilyenek a kapcsolatok mert a két tesóm anyukámra ütött (a nővéremben az apjából is van) én meg kívül-belül tiszta apukám vagyok és nagyon-nagyon különbözünk. A két szülő (anyu meg apu) se bírtak végleg együtt maradni mert hiába szerették egymást annyira különbözőek, hogy valamin mindig ment a harc. Szerintem én is ezért vagyok így a tesóimmal.

Két kislányom egészen jó testvérek, szeretnek együtt játszani, de nagyon különböznek. Az egyik igazi kis művész, rajzol, fest, zongorázik... a másik pedig mindent tudni akar, folyton keresgél, olyan minden lében kanál típus. A másik mindig átgondolja a helyzetet, mielőtt cselekszik, sokkal komolyabb, mint a másik.

Ők három és fél és öt évesek.

Nagylányom június közepén lesz 3 éves, kislányom 14 hós lesz nemsokára.

21 hó van köztük.

Szeretik egymást, de azért van harc is.

A nagy néha nekimegy a kicsinek , van ilyen.

A kicsi inkább szereti a nagyot, bár van, hogy túl sokat puszilgatja, nincs kedve hozzá, és ellöki, vagy hisztizik. Ilyen is van.

Remélem jól összeszoknak és jó tesók lesznek:-)