Halálra vagyok rémülve! Megnyugtatnátok?

Köszönöm, egy kicsit megnyugodtam. Illetve igen hullámzó ez az érzésem. Van hogy teljesen elkap a pánik és van hogy úgy vagyok vele, lesz ami lesz. Most pl. ilyen nyugisabb napom van, hiszen tudom, hogy ott már csak az fog számítani, hogy a baba és én is rendben legyünk. Szeretnék természetes úton szülni, de ha nem úgy lesz is tudom, hogy az a mi érdekünk. A SOTE-n úgy tudom 4 ágyas csecsemős szobák vannak, sokan panaszkodnak, hogy brutálisak a körülmények főleg most, hogy valami felújítás is van.

Annyira megoszlanak a vélemények. Sokan azt írják hatalmas segítség volt, hogy többen voltak egy szobában. Köztük már tapasztalt anyukák, így mivel a csecsemősök nem túl segítőkészek, ezért ez kifejezetten pozitív volt. Más meg majdnem megőrült a sok síró babától és a nem alvástól.

Maga a szülés nekem félelmetes. Egy kiszolgáltatott helyzet, amikor az ember nem ura a dolgoknak, csak történnek az események. Ráadásul igencsak kitárulkozó élmény, ami tudom hogy az ott dolgozóknak természetes és ez az élet rendje, de nekem így belegondolva most még megalázónak hat. Túl kell esni rajta a csodálatos cél érdekében. Ezzel nyugtatom magam. Azért az megnyugtató, hogy más sem sétagaloppként kezelte. :)