Ért valakit megalázó élmény a kórházban?

Több is volt.

18 órát vajúdtam, nagyon mélyre be volt ékelődve a kislányom, és emiatt nem fölül voltak a fájásaim, hanem egészen lent. Doki mondta, hogy azért nem mutatott a gép fájást, mert lent volt "méhtevékenységem".

Szóval fekszem az ágyon mozdulatlanul órák óta, a gép 60-nál nagyobb fájást nem mutat, a kutya nem néz rám, a párom még nem ért be. Nagyon kellett pisilni, és már szívesen megmozdultam volna (kb, 6 órája fekhettem mozdulatlanul). Szülésznő sehol. Volt bent másnak fogadott szülésznője, kínomban már neki szóltam, hogy legyen kedves levenni rólam a gépet, mert nagyon kell pisilni. Erre közölte velem, hogy ő nincs ügyeletben. :/

Aztán végül kiment és szólt az ügyeletesnek, nagy szájhúzogatás után.

Bejött az ügyeletes, szépen halkan megemlítettem neki, hogy nagyon szeretnék pisilni, meg már megmozdulnék, mert teljesen elgémberedtem. Ránéz a ctg-re, és azt mondja: "maga meg mit hisztizik itt, nincsenek is fájásai!"

Megkérdeztem (délelőtt 11-kor), hogy felhívjam-e a dokimat. Azt mondták, hogy nem kell, ha itt lesz az ideje, majd ők hívják. Éjjel fél 12-kor hívták fel. Addig senki nem törődött velem. Ahogy beért a doki, mindenki körülöttem sürgött-forgott. Mehettünk szülőszobára, de akkor már kezem-lábam remegett a kimerültségtől. Megkérdezte az orvosom, hogy kérek-e EDA-t, mire a párom buzgón bólogatott. Megkaptam, de sajnos hajnali 5-ig hiába próbálkoztunk, nem tudtam megszülni. Azt mondta a doktor, hogy császározunk, ezért az EDA-s csőbe kaptam még fájdalomcsillapítót/érzéstelenítőt, amitől deréktól lefelé nem éreztem semmit. Nagyon kétségbe voltam esve, már gyűltek a könnyek a szememben. Bejött a műtős, és át akart tenni a gurulós ágyra, de én nem tudtam derék alatt megmozdulni. Erre hangosan megjegyezte, hogy talán nem itt kellett volna teljesen elérzésteleníteni, hanem a műtőben, mert akkor a saját lábamon tudtam volna bemenni, ugyanis ROHADT NEHÉZ vagyok!!!!! Na, akkor kicsordultak a könnyeim! Az ember fél, ki van szolgáltatva, tehetetlenül fekszik, és még meg is alázzák.

Ezek után az őrzőről, a gyermekágyas osztályról és a szoptatási kálváriánkról tudnék még mit mesélni, de az nagyon hosszú lenne.

Borzasztó tapasztalataim vannak. Akkor azt mondtam, nekem több gyerek nem kell!

Azonban megint terhes vagyok, de most máshol fogok szülni. :)

Ez ugyan nem szülés, de nőgyógyászat ügyeleti "élmény".

Kistarcsa, múlt hét szerda délután.

Vártunk többen az amulancián, egyszer csak megérkezik az ügyeletes doki, fennhangon kérdezi, hogy kire várunk.

Egy kis törékeny nő halkan, udvariasan odament hozzá, és mondta, hogy bizonyára a doktor úrra, ha ő az ügyeletes.

A párbeszéd úgy zajlott, hogy a doki fennhangon beszélt a váróban, hogy mindenki hallja, a kis hölgy pedig csendesen, udvariasan mondta, hogy korai terhessége van és vérezni kezdett. erre már kikattant a doki, hogy mit csináljon ő egy korai terhességgel. ezután mondta a nő, hogy ma reggel volt ultrahangon, mert erős gyógyszereket szedett - erre letorkolta, hogy akkor mi a francnak (szó szerint) jött ide, egy nap két uh nem indokolt. szegényke csendben mondta, hogy a tanácsát szeretné kérni, mert reggel még nem vérzett stb. A doki nagy duzzogva mindenki füle hallatára és szeme láttára hátat fordított és fennhangon morgott: Most mit csináljak magával akkor, megmondaná? jöjjön utánam...

a bicska a zsebemben kinyílt, én voltam a következő, de valszeg érezte rajtam, hogy határozott vagyok, mert velem normális hangnemben beszélt.

gusztustalan, hogy mit engednek meg maguknak egyesek.

Borzasztó amiket itt olvasok!! Októberbe fogok szülni, és megmondom őszintén nagyon felháboritó hogy igy viselkednek a kismamákkal egyes ápolók és orvosok, és nem is tudom hogy mit csinálnék ha én kerülnék ilyen helyzetbe...De nem hiszem hoyg megállnám beszólás, vagy feljelentés nélkül!!!

A másik amit nagyon sajnálok hogy nem irtátok ki ki melyik kórházba szült...!! :(

28 hetes pocis

Volt még pár eset:

1.Első terhességem missed ab.végződött a 9.héten.Épp vizsgált a doki hüvelyi uh-gal,mikor kiderült,hogy csak egy üres petezsákot lát.A sírás akart épp kitörni rajtam.Elképesztő volt,hogy akkor én egy sürgősségi beutalóvel voltam ott,de senki rám se bagózott mire nekem kellett bekopognom,mikor már minden pocakos hazament a rendelésről,hogy ugyan nézzem már meg.A vizsgálatot egy kajánul vigyorgó beteghordozó nézte végig velem szemben egy széken ülve,miközben a doki asszisztensével beszélgetett.Én feküdtem ott széttárt lábakkal,közölték velem a rémes hírt,ők meg beszélgettek,a beteghordozó meg végig bámult és vigyorgott:S

2.:17 hetesen AFP lelet nélkül mentem el a genetikai uh-ra.FOGADOTT dokimmal megbeszéltük,hogy mielőtt megyek hívjam fel és kérdezzem meg az eredményt.De kiderült a leletet is vinnem kellett volna.4D-s UH-ra mentem egyébként teljesen máshova nem a kórházba és csak szóban mondtam el,hogy jó lett az AFP-m.Így is mindent megnéztek amit megkellett és senki nem mondta,hogy vinnem kellett volna.Akkor közölte a dokim,hogy ezt még mindenki megértette a 24 éves pályafutása alatt!Ő nem volt egyértelmű,ezért én vagyok a hülye?

Az első terhességem volt, befektettek a kórházba, mert nem volt egyértelmű, hogy a magzatvíz szivárog-e. Szerencsére aznap éjjel 11-kor elfolyt a magzatvíz (aludtam), szóltam a nővérkének, mondta, hogy azonnal szülőszoba, még szinte fel sem ébredtem. Az ügyeletes doki kérdezgetett, de valamire nem tudtam neki megfelelő választ adni, mondtam, hogy elnézést még nem vagyok teljesen képben. Na erre azt mondta, nagy kajánul, hogy látom... ez két éve történt, de még mindig emlékszem az arcára és a hanglejtésére. Apróságnak tűnik, de nagyon bennem maradt. Nem csináltam semmit, mert mit is csinálhattam volna?

A másikat egy "kedves" családtagtól kaptam a szülésem másnapján. Ismerve őket, kicsit összekaptam magam a látogatásra (levettem a kórházi hálóinget, megcsinálgattam valamelyest a hajam még leheletnyi sminkem is volt) erre a drága rokon (aki két gyereket szült) azt mondja, hogy nézel ki???! Na ezt sem felejtem el! Most megint lassan szülök, de nem fog érdekelni, hogy mit mondanak, ha nem tetszik nem kell jönni látogatni. Akkor még meg akartam felelni anyósom familiájának, de azóta már nem érdekel.....