Programozott császárral szülni szinte fájdalommentes?

Fájdalommentes. :D

3 császárom volt, igaz, csak az utolsó volt programcsászár de akkor elmesélem azt.

Reggel jelentkezés a szülőszobán, vizsgálat, beöntés, zuhanyozás, majd oxitocin infúzió, mert a doki azt mondta, a babának kell egy kis vajúdás és hogy császárnál is ki kell tágulnia a méhszájnak, mi meg úgyis ráérünk mert nincs szabad műtő. Késő délutánig ott elvajúdgattam magamban, én nem mondom, hogy a falat kapartam de voltam már jobb buliban. Késő délután már nagyon unatkoztam amikoris kiderült, hogy műtő van, de anesztes nincs. A dokim rángatta vissza hogy ezt az egyet még csinálja meg, hallgattam is egész műtét alatt, hogy miattam(?) késte le a buszát, és amúgy is hányadik túlórája már ez. Műtét közben tényleg nem fájt semmi, a gerincbe adott érzéstelenítő inkább félelmetes mint fájdalmas. Löködnek, húzgálnak, aztán odatartják a babát egy puszira, elviszik (jóesetben apukának adják) téged meg varrnak. Aztán kezdődik a java! A posztoperatívban az érzéstelenítő kimegy de mozogni nem tudsz még órákig. A frissen műtött seb a legnagyobb jóindulattal sem fájdalommentes, és közben úgy remegsz és úgy fázol ahogy soha életedben addig. A babát hozzák 3 óránként de te csak a pólyát markolod és imádkozol, hogy ne csússzon le. Másnap fel kell állni. Az első felállás a két tasakoddal ami belőled lóg (egy katéter egy váladékos tasi) leírhatatlan. Meg sem próbálom. De ettől függ, hogy lekerülhetsz-e a babás osztályra és hát nagyon nagyon akartam így persze szédülve és az ájulás határán, de falfehér zombiként eltámolyogtam az ágytól a mosdóig. Végre a babás szobában a babával. Ha szerencséd van, lesz hüvelyi úton szült szobatársad, és segít mert te a kis váladékos zacskóddal örülsz, ha a vécéig el tudsz menni, azt is csak ha már nagyon indokolt. A seb pokolian sajog, és naponta kétszer a fenekedbe nyomják a vérhigító injekciót.

Aztán persze varratszedés után rohamosan javul a helyzet, végre otthon, és gyógyulsz, és úgyis csak a baba számít, de ilyet írni, hogy fájdalommentes... :)

Nekem sürgős császár volt, sztem nem olyan gáz. Amikor megnyomják a méhet, az rossz. Kb 2 napig nagyon, utána még kb 5ig kicsit rossz testhelyzetet változtatni.

Nehéz a babát ellátni, én egyedül voltam egy szobában, nem segítettek a nővérek (nem is hívtam senkit), párom 2 órát volt bent naponta, mégis megoldottam, kijártam ebédelni, letologattam a gyereket vizsgálatra, mosakodtam, emelgettem a 4,5kg-os babát.

Nehéz volt ülni a sok szoptatásnál.

Itthon meg csináltam mindent (kaja, kutyaséta, takarítás) csak szépen lassan.

De vége van és úgyis elfelejted utólag.

Én a gátsebekről sokkal rosszabbakat hallottam.

Bennem nem volt tasak csak a vizeletgyűjtő, de azt a zuhanyzásnál ki is húzták, és nem is nyomkodták a méhem. 2 különböző kórházban volt sürgősségi császárom. 6 óra után mind a két helyen fel kellett állnom. Mindkét helyen minden nap lehetett kérni fájdalomcsillapítót. Az elsőnél esténként kértem, a másodiknál nem kellett.

Ha lesz harmadik, akkor már nincs más választásom. Én az elsőnél nehezebben, de itt nem lehetett velem a baba, a másodiknál "villámgyorsan" felépültem.