Miert itelitek el a tapszeres babak anyukait?

Most komolyan lányok, miért kell mindig gerjeszteni a feszültséget?!

Kedves Kérdező és Mindenki! Mielőtt újra meg újra kiírjátok ugyanazt (a várhatóan nagy vitát kirobbantó) kérdést, nézzetek már kicsit körül a régi témák között! Elszomorító, hogy szinte minden héten kijön egy-egy uszító meg számonkérő kérdés, hol a "szopisok", hol meg a "tápszeresek" oldaláról. És persze mindig ugyanilyen "én tudom a tutit, a többi meg elmehet.."-típusú cirkusz lesz a vége.

Ha végső soron mindenki úgy csinálja, ahogy akarja és elégedett saját magával (a legtöbb hsz-ből ez olvasható ki), akkor meg minek kell itt bárkinek bármiféle igazságot bizonygatni? Meggyőzni senki sem fogja a másikat, vegyétek már észre! Sőt, még csak elfogadtatni sem tudjuk egymással a véleményünket. Ez van. Értelmesebb lenne ebbe belenyugodni, mint ugyanazokat a köröket lefutni ismételten. (Aki még friss fórumos, az majd idővel megtanulja - én már 1 éve olvasom itt ugyanazokat.)

De azért arra hagy utaljak, hogy a téma címe Szoptatás és nem Tápszerezés vagy bármi más. Úgyhogy szerintem célszerűbb lenne erre fókuszálni és az ide feljáró és segítséget váró anyukákat ebbe az irányba "terelni", nem ettől elfelé.

Akinek pedig személyes sérelme van a "másik oldal" felé, azt jobb lenne inkább privátban elintézni szerintem, ha már nem lehet ilyen kétélű témákról nyugodt hangnemben beszélgetni.

Én is adok szopi után tápszert a babámnak,mert 3 óránként szik...nem elég ez az idő,hogy elég termelődjön!A mai tápszerekben szinte minden megvan ami kell a babónak!

Én az anyatej és a tápszer mellett vagyok egyszerre,hiszen ha üres a cici,és éhes a baba,adni kell neki tápit!!!

Elhiszem, kedves Kérdező, hogy nem akartál vitát, de most már te is látod, hogy az ilyen témákból mindig az lesz. :( Sajnos tényleg van egy nagy szakadék a "szopis" és a "tápos" anyukák között, még ha maguk az anyukák nem is akarnak szándékosan egyik vagy másik táborba tartozni. (Én ilyen értelemben a szopisok közé tartozom, de voltam félig-tápszeres is.)

Akár tetszik, akár nem, sajnos tényleg van egy olyan látható tendencia a szopival küszködő anyukák körében, hogy (ilyen-olyan rossz tanácsok, példák hatására) elég sokan adják fel az indokoltnál korábban a szoptatást. Persze, rögtön hozzá is tehetjük, hogy mindenkinek mást jelent az "indokoltnál korábban", mert mindenkinek mást jelent a "mindent megtettem érte"-kifejezés. De szakmailag is nyilvánvaló, hogy sokkal többen vannak azok, akik nem tudnak szoptatni, mint amennyinek elméletileg lennie kellene. És annak, hogy egy nő nem tud szoptatni, mindig megvan az oka! Csak arra kellene minden esetben rájönni, hogy pontosan mi. Mert ha tudjuk az okot, egy lépéssel közelebb jutunk a megoldáshoz; hacsak nem szervi problémáról van szó, de ez ugye valóban ritka. (Erre irányulóan is folynak szakmai kutatások és már vannak részeredmények, következtetések is.)

Jó példa erre pl. az előttem író anyuka, akinek elképzelhető, hogy azért kell tápszerrel pótolnia, mert a hsz-e alapján úgy tűnik, hogy (még) nem tudja, hogyan termelődik az anyatej. (Nem kell x órát várni arra, hogy a mellben összegyűljön egy adagnyi tej, ugyanis az adag legnagyobb része nem a szoptatások között, hanem pont hogy közben termelődik. Ami két szopi között felgyülemlik és raktározódik, az csak a kisebb adag, ami azt a célt szolgálja, hogy mindig legyen "kéznél" valamennyi tej, ha valamiért s.o.s szükség lenne rá. A pótlás miatt viszont ritkábban és/vagy kevesebbet szopik a baba, ami kapásból elvágja az esélyét annak, hogy a szervezet jelzést kapjon, hogy többet kellene termelnie...) Sajnos túl tipikus és gyakori ez a hiba ahhoz, hogy véletlen legyen.

Bocsánat, hogy kiemelem az anyukát, de ez is jól mutatja, hogy komoly hiányosságok és problémák vannak az anyukák tudásában (amiért nyilván nemcsak ők felelnek!), de amin igenis könnyen lehetne változtatni. Ha az anyuka pontosan tudja, hogy mikor mi miért történik, más sokkal kisebb az esély, hogy rosszul értelmez valamit (ami egyébként természetes lenne) és ezért rosszul reagál rá.

Meggyőződésem, hogy sokkal többen tudnának sikeresen szoptatni, ha időben eljutnának hozzájuk a megfelelő információk és a támogató segítség! De ehhez a befogadó oldal megfelelő hozzáállása is szükséges.

xStefix, maximálisan egyetértek veled és valóban nagyon pontos és kimerítő választ adtál.

Viszont meglátásom szerint az az anyuka, aki pótlásként tápszet ad, sokszor nem bízik magában, a saját testében, nem hiszi el, hogy ő képes egy babát táplálni. Itt nem feltétlenül tudásbeni hiányosság áll a háttérben, hanem akár csak a stress. Szépen szopik a baba, de pl. szopi után sír. Az anyuka elbizonytalanodik, (főleg esténként), hogy elég-e a tej. Ez amolyan ősanya-para. Így is (az etetésen kívül) 100%-ban rá van utalva az a pici baba, ez már egy nagy teher, viszont, ha ott az alternatíva, a tápszer a polcon, már egy picit megnyugodhat a szülő. Valóban, meglátásom szerint is indokolatlanul sokan hozzá is nyúlnak, pedig az esetek többségében elég a tej.

Vagyis, szerintem a lelki okokat se felejtsük ki, nem mindig tudásbeli a hiányosság. (főleg, ha valaki ezt az oldalt megtalálja a neten, akkor a szopinak miért ne olvasna utána?)

Én a 3. babóm szültem 2,5 hete. Tettem is fel itt kérdést, segitséget kértem és kaptam is, de sajna még igy sem megy a szopi. Vagyis szopi van csak tej nincs, 10 ml. Hát az meg mi? Semmi. Rosszul érzem emiatt magam, de kénytelen vagyok tápot adni a drágámnak, hisz megissza a 100-at, úgyhogy ami a ciciben van az semmi. Hiába volt órákig a mellemen, nem segitett. Pedig nagyon biztam benne, hogy most sikerülni fog. A 3.-ot már biztosan fogom tudni szoptatni, annyira biztam benne, azt mondták minden a fejben dől el. Hát valahogy nekem ez sem jött be. Első két babót sem sikerült, ugyanez volt a helyzet. Mindig irigykedtem és szégyelltem is magam, hogy csak nekem nem sikerül. Talán picik a melleim azért, nem tudom, bár azt mondják annak nincs köze hozzá. Igaz soha nem kaptam beszólást emiatt. Gyerekek nagyra nőttek táppal is és szerencsére kopp, kopp, nem betegesek. Most mégis lelkiismeret furdalásom van. :-(

Annyit még hozzászólnék, hogy két barátnőm aki 2,5-3 évig szoptatták az egyik babót, gyakrabban volt nekik beteges mint a másik aki tápos volt. Sőt az egyiké azt mondta amig szoptatott mindig beteg volt neki. Érdekes dolog. Viszont a kötődés egyértelműen látható mindkét gyerkőcnél. Itt viszont megint itt az ellenpéldám, én nem szoptattam és az egyik gyerkőcöm annyira ragaszkodik hozzám, hogy csak na. Úgyhogy szerintem valóban lehetne ezen vitatkozni, de az anyai szeretet nem a mellből jön....

Igen, a lelki okok is nagyon fontosak, persze. Jó, hogy ez is szóba került! :) - Bár én úgy gondolom, hogy a legtöbb lelki stresszt, bizonytalanságot talán megszüntetheti, de legalábbis csökkentheti a kellő tájékozottság. Nyilván még ez sem tud 100%-osan megnyugtatni, de ha tudom, értem, hogy mi hogyan zajlik, az már talán ad némi bizakodást, önbizalmat. Legalábbis nálam sokat segített. (Mondjuk a teljes megnyugvást a tanácsadó helyeslése adta meg.)

Az is igaz, hogy aki netezik, az jó eséllyel eljut a szoptatós szakmai oldalakig. Csakhogy, szerintem nagyon sokan megrökönyödnek azon, amiket ott ovlasnak. Én legalábbis sokáig nem akartam elhinni, hogy amit ott olvasok, az igaz és tényleg működhet. Szkeptikus voltam, mert az ottani ajánlások többsége (sajnos még mindig) szemben áll az általános vélekedéssel. Szóval az, hogy a szakmai anyagok ma már könnyebben elérhetőek, még mindig nem elég szerintem. Fontosak az interaktív fórumok is (mint pl. ez), mert itt az anyukák gyakorlati példákból is láthatják, hogy tényleg működhet az, amit a szakemberek elméletben javasolnak.

Igen, sajnos mindkét oldalon vannak általánosítások, félreértések. A szopisok néha tényleg tudatlannak vagy lustának tarthatják a tápszert adó anyukát okkal vagy ok nélkül is; de ugyanígy a tápszeres anyukák is azt hihetik egy évekig szoptató anyáról, hogy tejcsárda és ősanya, pedig nem biztos, hogy neki sem volt gondja az elején. (Utóbbira én is példa vagyok.) - Egyik fél sem tudhatja, hogy mi van a háttérben, hogy az adott anyuka addig milyen utat járt be, amíg kiírta itt a kérdését, hogy kinek mi a története. Ez sajnos az internet átka. Ha mindenki leírná az egész meséjét, soha nem érnénk az olvasás végére.