Mi történik, ha kerek-perec megtagadom a szoptatást a kórházban?

Annyira szomorú, hogy ennyi nőnek fáj a szoptatás :(

Pedig annak nem kell(ene) fájnia..

Egyébként van ahol simán adnak tápszert van ahol a nyakadra járnak és már csak akkor adnak, van, hogy nem is tápszert, hanem női tejet, amikor a baba konkrétan éhezik- normáslis anatómiás súlyvesztésen kívül tovább csökken a súlya.. Sárgul.. Stb

Ráadásul ha szopik, ha nem

Valamennyire be fog lövellni a tejed, az ellen kell valami, ha egyáltalán nem akarsz szoptatni

Kedves válaszolók!

Hol láttatatok olyan kérdést, hogy kinek mi a véleménye a szoptatásról, vagy a tápszerről? Minden nap olvasok olyan kérdést, ahol szidjátok anyóst, apóst, rokont, barátot, anyut, aput, mert kéretlenül beleszól a nevelésétekbe. Legközelebb egy ilyen kérdésnèl ez jusson eszetekbe.

SENKI nem kért véleményt a tápszerezèsről. SENKI.

A szoptatásnál egy "undorítóbb" dolog van, a fejés! 😅 Na ott tényleg haszonállatnak érzi magát az ember 🤣

Egyébként semmi, vagy adnak neki enni vagy nem, megkérdezed előre.

Engem inkább az foglalkoztatna, hogy mi van ha a szerencsések közé tartozom és beindul a tejem... Ahelyett, hogy a babát mellre tennéd és tenné a dolgát egyedül küzdhetsz meg a dinnyére nőtt kőkemény fájó mellekkel amivel még mozogni is sz ar, oldalt fekve meg egy álom...

Komolyan utálom ezt olvasni amiket az ilyen helyeken levágnak...

Nem hogy anyának, embernek se érzem magam.

Nem elég, hogy minden küzdelmem ellenére nem tudtam megszülni a babát mert választhattam a császár metszés és a valószínűleg halott gyerek közt... Nyilván az elsőt választottam... Utána közel 40 óráig meg sem kaptam mert velem is vele is komplikációk voltak..És mire oda hozták legcsekélyebb jelét sem mutatta annak hogy szopni akarna, hiába tették rám 60* a csecsemősök, semmi.. Sárga is volt, szinte megkövülve aludt.. Mivel 2500 grammot nyomott és szopni nem akart már a kórház adott neki tápszert, nem fognak egy 2500 grammos gyereket 4 napig éheztetni.. Hazajövetel után már pláne nem akart szopni akárhogy tettem oda tombolt mint egy őrült , és persze nyomta mindenki a hegyibeszédet, hogy kicsi a súlya 2380al jöttünk haza, hízlaljam mint a vett malacot.. Ami úgy nehéz ha szopni nem akar, nyilván adtam neki tápszert. Fejtem a tejet, kb egy nap alatt sikerült max 40 milit. Na hát amellett éhen halt volna. És nem elég hogy a császáros hegem fájt már a mellem is a sok fejéstől, úgyhogy kb 1 hónap után feladtam, köszönöm, nem akartam egy őrült zombi lenni egy elfogyó gyerekkel, aki azóta köszöni, örömmel tolja a tápszert és már 6 kg+

És elolvasok ilyen kérdéseket és nem érzem magam anyának, mert nem ciciztettem éjjel nappal, és megtagadtam tőle a legjobbat amit adhatok neki és a szoptatás csodáját és kötődni se fog hozzám és társai.....

Miért kell ezt agyon erőltetni?

Vigyék tápszer cumus üvegeket és sterilizálót.

De csak egy tanács. Legalább a kórházban próbáld meg, hogy me csesztessenek illetve, hogy meg tudd milyen. Otthon már senki nem fog beleszólni.

Hasonlóan ereztem mint Te, de végül 7 hónapig szoptattam, sose fájt és utána hiányzott.

Megpróbálod. Ha akkor is undorodsz tőle akkor nem csinálod tovább.

A gyerekorvos által ajánlott tápszert, cumis üvegeket stb viszed be. Az akinél szülsz elmondod nem akarsz szoptatni. Ő ad erre gyógyszert hogy ne induljon be a tejtermelés.

Mindkét gyerekemmel így csináltam, sosem volt semmi gond.

Én is bizarrnak tartottam, mit keresne a mellemnél egy kisbaba, amit eddig folyton takargattam, csak a párom láthatta és csak az ő szájában volt?

Aztán szülés után pár pillanattal jött a csecsemős, a mellkasomra fektette a nyugtalan babát, aki ide oda ingatta a fejét nyitott szájjal.

Kérdezték, szeretnék a szoptatni, mondtam, hogy hát izé.. tejem sincs szerintem, erre egy szó nélkül oddébbhúzta a ruhámat, megnyomta a mellbimbómat(amit korábban én is nyomogattam és tökre semmi sem jött belőle), kijött pár csepp valami, én meg csak lestem a csodát, a baba egy pillanat alatt rácuppant magától, mivel kb 2 centire volt tőle és tökre nem fájt, érdekes volt, mert éreztem, hogy valami belső folyamat indul el a mellemben belül.

A szülés teljesen elfejteti az emberrel, hogy nő, meg a testét amúgy egész életében szexre használta..

Ha a nemiszerveden valami kijön, pedig korábban csak be ment, onnantól nem fog érdekelni, hogy mi törtéik a melleddel, pláne nem 2 pillanattal utána.

Az első szoptatás nem fáj.

A második sem.

Na utána, mikor felázik a mellbimbód és kisebesedik helyes mellretételnél is(ráadásul nekem szinte lapos félborsónyi mellbimbóm volt), na az fáj. De mikor az első pár szoptatás után belövell a tej, beduzzad a mell és tök kemény, az még rosszabb, inkább szoptat az ember sebes mellel. A szüléshez képest viszont sehol sincs fájdalomban.

Ha ott vagy, valahogy sodródsz az árral és elfelejted minden korábbi kételyedet.

Kérdező, miért? A pasid se nyúlhat a melledhez mert bizarr? vagy az nem bizarr hogy szexuális vágy eszközének tekinti, de a gyereked táplálni belőle az már undorító?

Amúgy meg ha nem akarsz szoptatni, akkor fejd le a tejet és add neki cumisüvegből. Mindketten jól jártok, nem vonod meg a gyerekedtől a legfontosabb vitaminokat és immunerősítőket.

Nálunk a kórházban nem lehet tápszert bevinni, mikróban nem melegíthetsz vizet tápszerhez ilyenek(bababarát kórház).

Mi van akkor, ha vki nem akar szoptatni? Ugyanúgy felnő tápszeren.

És szerintem adnak a kórházban. Semmi köze hozzá az orvosnak, ez nem orvosi döntés.

Nekem szoptatás fóbiám van, ennek ellenére szoptatok, egymilliószor kel éjjel a gyerek, totál cicifüggő (ilyen, gondolhatjátok, nem én tanìtottam ezt), minden reggelre már kb öngyilkossági gondolataim vannak. Undorodom magamtól, a melleimtől stb.

Ettől függetlenül nekem is nehezen indult be a tej és pár napig tápszereztünk, és az logisztikailag sokkal rosszabb, melegítés, kikeverés, mégse éhes, kihűl, mégis éhes, túl meleg.

Ráadásul a cici nyugodtabbá teszi őket, tápszerrel igény szerinti gondoskodás nehéz műfaj. Van egy ilyen FB csoport "Cumisüveges gondoskodás" vagy ilyesmi.