Három- vagy több gyermekesek! Most kerek-perec megmondjátok?

Nulláról az egyre :) Komolyra fordítva a szót, minden esetben váltás volt, de kialakult magától. Ehhez biztos kellett, hogy minden a helyén működjön egyébként körülöttünk (amiket írtál, APA, pénz, stb., az apát pedig nem véletlen írtam nagy betűvel, szerintem 90%ban tőle függ, hogy mennyire tudnak működni egy anya idegei)

Talán a kettőről a háromra volt a legnagyobb váltás, de ez nálunk korkülönbség miatti. 1,5 5 és 1,5 év a korkülönbség a fiúk között, a harmadiknál vissza kellett rázkódnom újra a babázásba, a nagyok életritmusát próbáltuk meghagyni, ez nehéz volt.

Idegileg nem érzem, hogy jobban kilennék, mint ha csak kettő lenne például. Persze lemerítenek az tuti... Szerencsére nyugis típus vagyok amúgy, és nagycsaládot akartam, ezek is biztos közrejátszanak.

2ről a 3ra hatalmas különbség nekem. elképesztően nehéz, szavakkal leírhatatlan.

Valószínű, hogy már vártam, hogy a legnagyobbnál elmúljon a dacosság, megváltozzon, de 4,5 évesen is nagyon nehéz vele. Déltől reggelig egyedül vagyok mindhármójukkal, egész héten. Egyik sem jár oviba. Segítség nincs.

Kettőnél a figyelmem még könnyen ment kétfelé, a három übergáz nekem, pedig pörgős vagyok, de ez már nekem is sok. A 8 hónaposom eltűnik egy pillanat alatt, feláll, leránt, felmászik, amíg a 2,5 évesemnek kitörlöm a popsiját vagy csak gyors vizet adnék. A 4,5 éves pedig általában olyan hülyeségeket csinál, hogy rá is folyamatosan figyelni kell. Még jó, hogy van egy középső cukifalat gyerekem, akinél elvileg dackorszak van, 2,5 éves. Azt mondom, ha lenne valami segítségem néha, akár a férjem is és nem lenne egy nehezen kezelhető öntörvényű 4,5 éves fiam és nagyobb lenne a korkülönbség, akkor talán könnyebb lenne. megha fiatalabb lennék vagy 10 évvel.

Előző, kíváncsian várom én is, hogy a 10 és a 7 évesem után milyen lesz újra babázni, anélkül, hogy a nagyok megszokott ritmusát megzavarjuk.

Kérdező, bocsi az off-ért:-)

Egyszer valaki azt mondta, hogy majd meg se fogjuk érezni, ha megszületik a 3.gyerek...nem a nagy francokat nem...

nem azzal volt a gond, hogy 3 gyerek lett, hanem azzal hogy a 2 nagyobbra kevesebb idő jut, főleg a középső igényli még az osztatlan figyelmet, nagy odafigyelést,

3 gyerekünk van. Mindegyik tervezett. (két év majd három év van közöttük)

Ha visszagondolok, mindegy hány gyerekünk volt, sokszor éreztük/érezzük úgy, hogy egyel több, mint amennyi "kényelmes lenne".

Talán bele játszik, hogy a 3. nem teljesen egészséges (még, reméljük), így az átlagosnál jóval kimerítőbb gyerek.

Nekem a nulláról egyre és a 2-ről háromra tűnik nagy váltásnak.

Talán azért, mert három kezem nincsen, nehéz három felé osztódni, pl. ha mindhárman betegek. De nem kell "extra szituáció", egy átlagos ebéd levezénylése is elég nagy macera. :)

Viszont ahogy önállósodnak a nagyok, az fantasztikus! (Most 6,4 és 1 évesek). Nem csinálnám vissza, még ha mostantól minden éjjel alhatnék sem! (Az utóbbi egy évben ez nem igen fordult elő, legjobb eset, ha csak 3x kell kelni egy éjszaka...)