Nem szeretek szoptatni! Más is érzett így?

A terhességem alatt is jobban féltem a szoptatástól, mint a szüléstől. El sem tudtam képzelni milyen lesz ha a kicsi folyton a mellemen fog csüngeni. Megszületett a csecsemősök mindig segítettek mellre tenni, azt hittem rosszul csinálok valamit,mert nem akarta egyáltalán bekapni. De nem, tényleg nem akarta bekapni, mondták, hogy olyan a mellbimbóm, hogy nagyon nehezen megy neki, a bimbóvédő se segített. Tejem az alig volt. Egyszer sem lakott jól vele, ha 30 ml le tudtunk fejni a férjemmel akkor nagyon örültünk. A kórházban is tápszeres pótlást kapott. Ha szoptattam és már nem volt kiszívni azért ordított, előtte meg, mert nem tudta bekapni. Nagyon ki voltam, azt hiszem volt egy kis depresszióm is. Mindenki kérdezgette van e már tejem , nap mint nap milliószor hallottam ezt a kérdést. Ittam a caramalzt az nem segített, igaz rántott levest nem voltam hajlandó, Anyós mindig azzal jött. Elegem volt az egészből. Aztán egy hónapos volt a babám mikor beteg lett, tejfehérje és tejcukor érzékeny. Az orvos javaslatára nem szoptattam többet, mivel eléggé fájt a pocakja , nem hiányzott, hogy esetleg valami más miatt is amit én eszek, egyébként figyeltem a megfelelő táplálkozásra. Egyébként ha lett volna tejem 3-4 hónapos koráig szoptattam volna. Ha nyűg a számodra ne tedd, így is dícseretes, hogy nem adtad fel. 4 hónapot ha betölti meg kezdődhet a hozzátáplálás. Az már jó móka lesz. Ne gyötörd magad!

'Ne szaranyazzanak le' ???? Miert hagyod, hogy masok befolyasoljanak? Nem akarsz szoptatni, akkor ne csinald!