Nem szeretek szoptatni. Normális dolog ez?

Én a kislányomat mindennek árán akartam szoptatni, császáros volt, majdnem belebetegedtem, hogy csak az 5! napon indult be a tejem... utána viszont rengeteg volt. Sokszor mellgyulladást kaptam, 40 fokos lázam volt napokig, masszírozás, fejés, kislányomat különböző pozitúrákban pakoltam magamra :) Végül 11 hónaposan elválasztotta magát, nekem apasztó gyógyszert kellett szednem mert még mindig annyi tejem volt. De én imádtam szoptatni, sokat sírtam miatta mikor már ő nem akart.

De utána kapott tápszert még 1 hónapig, azóta tejitalozik. Imádta a tápszert is, legalább annyira mint a szopit :)

Most 15 hós, én meg 5 hetes terhes vagyok a tesóval. Eldöntöttem, nem fogok stresszelni ezen a szoptatás ügyön, ha lesz lesz, ha fog szopni a baba akkor fog, de benne van a pakliban, hogy a kislányom nem fog minket hagyni, esetleg megunja a kistesó és majd nem akar szopizni vagy bármi. De ha lesz tejem és ügyesen fog szopni a baba, akkor természetesen szoptatni fogom amig tudom :)

De ha te nem szereted, akkor szerintem ne eőltesd. Nem ördögtől való a tápszer, nem ér annyit a szoptatás, hogy depressziós legyél miatta! Csináld úgy ahogy jónak látod, és ne foglalkozz mások véleményével :)

Gondolom Téged sem szeretett szoptatni az anyukád, ezért nem érzed természetesnek.

Ha nagyon utálod és csak kín, akkor bérelj egy kórházi fokozatú mellszívót, fejd le a tejet és add úgy a kislányodnak.

De. Ha fáj, akkor a babádnak valószínűleg rossz a szopási technikája, lehet, hogy le van nőve a nyelvféke, stb. Keress meg egy szopis tanácsadót, aki a lelki és a technikai oldalban is tud segíteni.

[link]

Hát igen :(

Tényleg érdemes lenne egy szakembert megkeresned (sajnos a védőnő és a gyerekorvos nem azok...), mert lehet, hogy csípőből tudják a megoldást a problémádra.

Ne szomorkodj, mert a kiválasztódott stresszhormonok átjutnak az anyatejbe! És a szépségednek is árt :)

Szerintem azért van az a pont,ahol már nem kell erőltetni. Persze nagyon jó az anyatej, de nekem speciel a gyerekorvos is mondta,hogy nem mindenáron. Nekem sajnos nem volt, és próbálkoztam sok mindennel. A végén már totál depressziós lettem,hogy nincs elég tejem. Akkor állított le a doki, és mondta,hogy a legrosszabb amit csinálok, mert választhatok, vagy kisajtolok egy minimális tejet és lesz egy idegbeteg anyja a gyerekemnek, vagy kap tápszert, de nem bolondulok meg. Jó, ez annyival ugye másabb,hogy nekem nem volt tejem!

Barátnőm bimbóját véresre harapta a pici, utána jött egy mellgyulladás, lázzal, fájdalommal stb. Ő akkor azt választotta,hogy inkább feji, adja neki üvegből, de ilyen szenvedés senkinek sem jó. Attól ő még ugyanúgy dédelgette, babusgatta a gyerekét, csak nem a cicijéből táplálta. Szerintem jól döntött!

Az én anyukám mindössze két hónapig tudott engem szoptatni, mégis olyan kapocs van közöttünk még 30 év elteltével is,hogy sokan irigylik. Nem múlt semmi azon,hogy mivel etetett!

Legyen kedves a nagytudású megindokolni, hogy mi volt haszontalan a válaszomban!

3.