Hogy kell fekve szoptatni? Friss császárosoknak is megy?

Igen, én is császáros voltam. Próbáltam én ülve is fekve is, de fekve volt a legkényelmesebb mindkettőnknek, így ennél maradtunk. Azóta is csak fekve hajlandó szopizni, 11,5 hónapos. Lefekteted a babát az oldalára, te pedig mellé fekszel, én az alul lévő kezemet a fejem alá teszem behajlítva, a másik kezemmel pedig átölelem, fogom a kis hátát, már így csináltam a kórházban is.

Én viszont császár után is ülve szoptattam. A kórházban is neki dőltem az ágy támlájának, és úgy szopiztunk! Nekem nagyon nehezemre esett a felkelés a fekvő pozícióból, így örültem, ha fel tudtam ülni, és ameddig csak jól esett igyekeztem úgy maradni. És azóta sem szeretek fekve szoptatni. Próbálkoztam egyszer-kétszer, de sokkal többször nyel félre a babám, ha fekve szopizunk, mintha a karomban tartom...

egyet értek az előzővel. én császáros voltam,de valóban jobb,és kényelmesebb volt,és most is kényelmesebb ülve szoptatni. alapból nehéz volt a felülés,nemhogy még gyerek mellől felkecmeredni...

csak törökülésben tudtam megemeltem egyik lábam feje magasabban volt cicit simán elérte.

Hát én sem fekve sem ülve nem tudtam szoptatni a sebem miatt. Lényegében a babát nem tudtam tartani és fogni sehogysem. Első napokban úgy szoptattam hogy az ágy szélére tettem, melléültem egy széken és így pont elérte a cicit. Itthon volt hogy a pelenkázóra tettem én pedig eléálltam, vagy az ágy szélére tettem és előtte térdeltem. Később amikor már tudtam oldalamon feküdni akkor baba hanyatt mellém (ügyesen oldalra tudja fordítani a fejét már a kezdetektol), én oldalt könyékre támaszkodva mellette. Sokáig, vagy 6 hétig így ment és még most is éjszakánként. Mostmár napközben ülve, állva, menve, mindenhogy tudjuk :)

Szia! Én is császáros voltam. :) A kórházban csak fekve tudtam, ülve sokkal jobban fájt. Ahogy az egyik válaszoló írta: baba az oldalára és mellé fekszel. Itthon már tudtam "szépen" ülni, és akkor szopipárna. Az tartotta a gyerkőcöt, és nem fájt a a hátam, mindkettőnknek kényelmes volt. Illetve a kórházban meg azzal ügyesen megtámasztottam, hogy nem billenjen vissza a hátára. Most már egy éves a fiam, pár hónapja újra fekve szopizunk, mert máshogy már nem marad meg a sajtkukac.