Lehet, hogy azért nincs sok tejem, mert undorodok a szoptatás gondolatától is?

Egy hetes a lányom, császárral szültem, lehet ezért is van kevesebb tejem. Először jó volt a szoptatás, aztán kiderült, hogy csak komfortszopizik, nagyon kevés tejet eszik majd rágörcsöltem az egész szoptatásra mert azt mondták, hogyha nem eszik besárgul ő visszamegy a kórházba én meg az anyák szállására, hogy átjárhassak szoptatni. Tegnap bement a férjem venni homeos bogyót és mecsek tejserkentő teát azt iszom folyamatosan, de tegnap csuncsim annyira sírt, hogy tápszert adtunk neki estére és akármennyire is fontos a lányom, örültem, hogy cumisüvegből etetem, hogy jóllakik és, hogy tudok este aludni mert amióta hazajöttünk nem tudok. Nem megy, hogy evett 3 órakor, eszik 6 órakor legközelebb és én addig aludjak. Este is csak éjféltől tudtam igazán jót aludni, mert mindig füleltem, hogy ébren van-e. Nappal is tudom, hogy egyre többet lesz fent, dd annyira szükségem van a pihenésre, hogy alig várom, hogy aludjon. A kórházban 3 napot voltunk, de 4 másik anyuka gyereke feszt sírt és úgy jöttem haza vasárnap, hogy zokogtam a fáradtságtól. Most már kezdem magam kicsit összeszedni, de éjszaka alig bírok elaludni mikor végre elalszok akkor pedig felsír a lányom, hogy éhes én úgy szoptatom, mintha a fogamat húznák és örülök, ha nem sikerül szoptatni és tápot kell neki adni mert tudom, hogy jól lakik és alszik, mint a bunda. Én tudom, hogy az anyatej tenne neki jót, fejem, iszom a teát, szedem a bogyót, iszok 3 l vizet egy nap, 5* étkezek és nincs... és az a legszomorúbb, hogy hiába szeretem a lányomat és én vagyok a világon a legboldogabb, hogy családom lett, de egész egyszerűen megkönnyebbülök, ha nem kell cicire tenni és nem sebesíti ki. Ettől független ringatom, éneklek neki, felvagyok vele, gondoskodok róla, de mikor párom is mondja, hogy mielőtt ma is megyünk ügyet intézni, le kell fejjem a tejet, hogy legyen több, undorodom a gondolatától. Másabb lenne, ha lenne tejem és nem csak komfortszopizna a mellemen? Szar anyának érzem magam emiatt pedig mindent megteszek de most is inkább arra gondolok, hogy a következő eteésnél tápot kapjon mert nem szeretném, hogy megint fájjon...