Szoptatni bárki tud?

Ugye, tudod, hogy darázsfészekbe nyúltál a kérdés kiírásával!!!?? Szóval az én történetem a következő:

17 éve születte a nagy fiam. Soha nem jutott eszembe a szülés előtt, hogy fogom-e tudni szoptatni. Aztán, mikor először behozták (még nem volt babás szoba rendszer!), nagyon kétségbeestem, főleg, hogy igazán semmit se mutattak meg. Emellett a gyerekemet képtelenség volt felébreszteni, bárhogy is próbáltam, mert -mint az egyik csecsemős elszólta magát- nagyon sírós volt, így állandóan megetették bent... Nekem rendesen beindult a tejem, dőlt, mint a fene, de a kisfiam "nem akart" szopizni (hogy is akart volna teli hassal????). Aztán végre hazamehettünk és rendben is volt 6 hétig minden. Evett, aludt és sírt állandóan, mert hasfájós volt szegényem. akkor még nem voltak ezek a csodaszerek, mint ma, így maradt a sétálgatás, meg a masszírozás, torna... Eljött a 6. hét és megdöbbentem, mert a fiam egyre többször maradt éhes vagy egyre sűrűbben kért enni. Kedves környezetem és az "okos" védőnő szerint apadni ketzdett a tejem... adjak neki tápszert, mert így éhezni fog.... Na, meg is tettem :((( Egészen addig jutottunk, hogy 5 hónapos korára teljesen leszokott a ciciről, mert ugye azzal dolgozni kellett... A Másik 3 gyereknél már nem hallgattam senkire, csakis a saját megérzéseimre, még a mérleget se tűrtem meg a házban :)) Így aztán mindhárom 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott, semmi mást :) Egyik se volt egy percig se hasfájós és én úgy gondolom azért, mert soha nem görcsöltem azon, hogy jóllaknak-e, elég-e nekik a tej...

Engem és testvéremet sem tudta szoptatni az Anyukám. És ez nem cicinagyság-függő dolog. Tápszeres bébik voltunk, ennek ellenére betegséggel 21 éves koromig engem orvos nem látott, csak egyszer. Én már tudtam 1 éves koráig szoptatni a babámat. Igaz, mellé kapott mást is, mert kevés volt neki.

Nem kell foglalkozni a rosszindulatú megjegyzésekkel és kész. Eszükhöz kell érteni.

Nekem óriási melleim vannak (G kosár), és van is benne rengeteg tej. Mégsem tudok szoptatni, mert a babám szájába sehogy se fér be egy ekkora cici, egy ekkora bimbóudvar, ráadásul lapos mellbimbó. Már mindent megpróbáltam, de semmi. Úgyhogy fejem, és úgy adom neki. Legalább az anyatej legyen meg neki, ha,ár a cicit nem tudom neki adni.

És iszonyú tragédiaként élem meg, kicsit az anyaságom kudarcaként is, főleg, mert nagyon készültem a szoptatásra, és soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy majd nem leszek rá képes. Attól tartottam, hogy talán nem lesz tejem, de hogy majd nem tudom a szájába adni...

Az előtejemet az első napokban nem adhattam neki, mert véres volt. Egyszerűen nem tehettem cicire! Aztán meg besárgult, kábító gyógyszert kapott és folyadékpótlást cumisüvegből a csecsemősöktől. Talán ettől lett cumizavaros, nem tudom. A sárgaságból felgyógyult, de a cicit nem tudja kezelni. :-(((

Biztosan nem bárki. De szerintem többen tudnának, ha hinnének magukban és jó helyről kapnának jó információkat és támogatást.

Nekem szerencsém volt. Sikerült megtalálnom a helyes tudást, segítséget is kértem-kaptam, de még így is 11 hónapomba került az önbizalom felépítése. Kemény menet volt, de nagyon megérte, különben már 2 éve nem szoptatnék.