Ki h dolgozta fel h nincs teje és tápszer kell?

Úgy, hogy szrok a divatos elméletekbe, miszerint görcsöltessük csak jól rá az anyákat, hogy szoptasson... aztán, ha nem tud, akkor erőltessük, meg alázzuk meg... hát elmennek a kva anyjukba!

Én is tápszeren nőttem fel - anyatejtől meghaltam volna -, élek, virulok, makk egészséges vagyok.

Mit kell ezen feldolgozni? Nem volt elég tejem, ami aztán az 5. napra el is apadt. Enni meg kell valamit a babának, még jó, hogy volt tápszer. Egészséges 17 éves lányom van már :-)

Ezen kár görcsölni. Ha van az embernek teje, nyilván szoptat. Ha nincs, tápszerezik azok a gyerekek sem lesznek ufok :-)

Elkonyveltem magam an, hogy nem jott ossze es ennyi. Megprobaltam, de nem ugy sikerult, ahogy szerettem volna.

Kapott tapszert es kesz.

Az elso lanyomnal szinte semmi tejem nem volt, de a taperteke bika volt. 3,5 honapos koraig sikerul min.napi 2* anyatejet adnom neki.

A masodik lanyomnal rengeteg tejem volt, de taperteke semmi. Olyan volt, mintha meg se etettem volna. Mire erre rajottunk...! Mai napig okolom magam azert, hogy en hul.e ennyire ragaszkodtam a szoptatashoz es hagytam szenvedni, kinlodni szegeny lanyunkat. :(

A ferjem volt, hogy titokba (!!!) etette meg tapszerrel.

Kb.1,5 honapot szoptattam, es kb.30perc - orankent.

Sokat sirt, de sosem gondoltam arra, hogy azert, mert ehes.

Aztan vegul ugy adodott, hogy tapszert kellett adnom neki es lehuzott 3,5 orat egybe. Elotte ha aludt 20-30 percet mar osszeraktam a kezem.

Igy maradt a tapszer. Probalkoztam meg a szoptatassal, de csak vissza allt a regi rendszer, a 20-30 percenkenti etetes es a rengeteg siras.

Őszinte leszek: első császár után nehezen dolgoztam ezt fel, és még mindig fáj, ha rágondolok. Ikreim születtek, és nem voltak szoptathatóak, szondáztatták őket egy ideig, míg ráállhattak a cumisüvegre. Én ezalatt halálra idegeskedtem magam, rohangáltam, intézkedtem, se pihenni, se fejni nem tudtam, mellre tenni nem lehetett őket, és ahogy megjött a tej, már el is ment. Egyszer tudtam nekik tejet beadni a kórházba, de volt vagy 20 ml...

Ezzel párhuzamosan mindenki feszített a szoptatással, rokonok, barátok, de még vadidegenek is... ezt úgy "bírom", mikor megkérdezik, még tapintatlan idegen férfiak (!!!) is, hogy van-e tej. Sokszor azt mondtam, hogy van, aztán félrenéztem.

A kistesó 21 hónapja szopik, mellette szilárdat is nagyon jól eszik. Ez - bevallom - gyógyír a szívemre, nemcsak miatta, hanem magam miatt is. Az emberben nem volt meg az a gyomorgörcs, hogy mások nagy mellénnyel lenéznek a tápi miatt (mert volt ám, aki lenézett, megmosolygott. Sőt, aki rázendített, hogy húúú, de kár, pedig a tej... stb.)

Másrészt összehasonlíthatatlanul megkönnyíti az anya dolgát a szoptatás, az ikrekkel mást sem csináltam, mint folyamatosan tápszert főztem, kevertem, sterilizáltam. NEkik ráadásul speciális, méricskélős tápszerük volt, fűszermérlegen mértem minden adagot (!).

Harmadrészt nagyon sok mindent visszavezetek arra, hogy a nagyok nem szoptak, lelki dolgokat. Ebben sokan nem hisznek, de én látom a különbséget, és utólag is úgy sajnálom, hogy így alakult. Viszont muszáj elengedni a rossz érzéseket, mert mást tényleg nem lehetett tenni. Ez van.

Nem volt mit feldolgozni. Nekem egy dolog volt fontos, az, hogy a fiam jóllakjon és fejlődjön. Erősebb egyéniség vagyok annál, hogy mások (pláne idegenek) elvárásai érdekeljenek.

Semmilyen lelki hátránya nem származik a gyerekeknek attól, ha nem szopnak, ugyanis tápszer evés közben ugyanúgy ölelgeti az ember, ugyanúgy összebújunk. Mi legalábbis így tettük. Nem attól lesz jó a kapcsolat anya és gyerek között, ha szopik, hanem attól, ha szeretik, foglalkoznak vele, ölelgetik. Ehhez nem kell a mell.