Tápszeres babák anyukái. Ti is éreztétek így magatok?
6 hetes a kisfiam. Sajnos nem tudtam szoptatni. Az elején ő nem akarta elfogadni a cicit. Aztán a tej is egyre kevesebb lett. Eddig fejtem neki, de már sajnos nincs mit. Szóval tápszeres baba, nagyon bántott a dolog, de már megnyugodtam. A baj csak az, hogy mindenhol érzékeltetik velem, hogy ez nem normális.
Voltunk pár orvosnál a babával különböző okok miatt. Mindenhol kérdezik, szoptat sz anyuka? Én elmondom, hogy sajnos nem. Erre mindig jön a válasz, aztán miért nem. Olyan nincs, hogy nincs tej, stb... Én ilyenkor nagyon rosszul, kellemetlenül érzem magam. Mindha akkora bűn lenne, és én tehetnék róla. Miért tesznek ekkora különbséget a nem szoptatós anyukákkal? Miért kell magyarázkodni? Miért kell érzékeltetni, hogy nem ez a normális?
De lányok, áruljátok már el nekem, légy szíves, miért nem kerestek hatékony(abb) segítséget?! Szoptatási tanácsadót pl.
Nem akarok rátok támadni meg vitázni, semmi ilyesmi, őszintén, csak egyszerűen hónapok óta nem kapok választ erre a kérdésemre. Újra és újra jönnek az ilyen topikok, de alig van valaki, aki egyáltalán választ ad a fenti kérdésre. Pedig nagyon-nagyon érdekelne, főleg, hogy magam is annak készülök...
Tegnapi 19:17-esnek:
Alapvetően azt gondolom, hogy ez is a védőnő feladata lenne. Őt azért fizetjük az adóforintokból, hogy erre is figyeljen, tanácsot adjon. De csodát ők sem tudnak tenni, ahogyan a szoptatási tanácsadók sem. Sajnos nagyon sok múlik a lelki oldalon is, NEM kizárólagosan, de sok múlik rajta. A környezetemben akik nem tudtak szoptatni, mindnek volt olyan gondja, amit senki nem tud megoldani, ami rányomta a bélyeget a szoptatásra (is). Van olyan ismerősöm, aki 4 év után tudta beazonosítani, hogy miért is nem tudott anno szoptatni. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon komoly szakembernek (elsősorban lelki betegségek szakemberének) kell ahhoz lennie egy szoptatási tanácsadónak, hogy eredményes legyen. Hiszen hiába rakatja rá ötpercenként cicire a gyereket, ha anyában van valahol mélyen egy görcs, amiért nem tud szoptatni. Hiába mondják, hogy lazuljon el anya, ha éppen azon jár az agya egyfolytában, hogy ki ne rúgják a férjét a munkahelyről stb.
A másik, amiért pl. én nem vettem igénybe szoptatási tanácsadót az az, hogy ahogyan olvasgattam a honlapjukat (lll) nem tudtam azonosulni a nézeteikkel. Én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy 2-4 éves kor között történjen az elválasztás. Biztos, bennem van a hiba, de én nem tartom helyesnek a terhesség alatti szoptatást, később a tandemszoptatást. És még sorolhatnám, hogy mik azok, amik nem tetszenek. Ilyen "cégtől" én nem fogok tanácsot kérni.
Sziasztok, 20:21-es vagyok. Egyet értek az előző válaszolóval. Nem a szoptatási tanácsadókat akarom támadni, tényleg, légyszi ne sértődj meg! Szerintem első gyerekes anyukáknak sokat tudtok segíteni. Terhesség alatt egyáltalán nem foglalkoztam a szoptatás kérédésével. Kicsit utána néztem a szülésnek és ennyi, aztán megszületett a gyerek, és rögtön szopiztatni kellett. A János Kórházban azt a tanácsot adták a csecsemősök, hogy ne tegyem tönkre magam, 3 óránként szoptassak, este pedig adjak tápszert, hogy tudjunk aludni. Most már tudom, hogy ez nagyon nagy hiba volt.
Talán minden kórházba elkelne egy szopitanácsadó, aki normális tanácsot ad, és később is fel lehetne hívni.
A védőnőről annyit, hogy az enyém 23 éves, és még nincs saját gyereke. Így azért nem könnyű tanácsot adni....
Értelek titeket. Sajnos az a helyzet, hogy az eü-s dolgozók vajmi keveset értenek a szoptatáshoz, mert a legtöbbjük még az előző érában tanulta a szakmáját, amikor is egyáltalán nem volt "divat" sokáig (vagy egyáltalán) szoptatni. Ezért lett és van nagy szükség olyanokra, akiknek konkrétan ez a hivatásuk. A gyerekorvos profilja a betegség, a védőnőké a terhesség és a babagondozás, az újszülötteseké az első pár nap a kórházban... Mindegyikük érintkezik többé-kevésbé a szoptatással, de egyiküknek sem ez a fő területe.
Én is 3 óránként kezdtem el szoptatni a "jótanácsoknak" megfelelően, aminek szintén kishíján elapadás lett a vége. Mikor elegem lett az ellentmondásokból, arra jutottam, hogy akkor mostmár tényleg olyanoktól kéne tanácsot kérnem, akik tudják is, hogy miről beszélnek. Így jutottam el a Ligáig. Először én is szkeptikusan olvastam a honlapjukat, mert én is a "közgondolkodók" közé tartoztam. De tettem egy próbát és bevált. Idővel megértettem és a gyakorlatban is láttam, hogy (általában) működik az, amit javasolnak (legalábbis nálam igen). Az, hogy végülis még szoptatom a 2 éves lányomat, már egyéni döntés volt - de szerintem ahhoz, hogy valaki megfogadja a Liga (számára fontos és hasznos) tanácsait pl. egy újszülött korú vagy pár hónapos babával, még nem kell 100%-ig azonosulni az elveikkel. Előre nem lehet tudni, hogy hogyan alakulnak a későbbiek..
Azzal is egyetértek, hogy nagyon fontos a szoptatás lelki háttere, az anya szempontjából is. A hivatásos tanácsadók tanulnak pszichológiát is, nem is keveset - de mint mindenhol, itt is igaz, hogy vannak, akiknek több affinitásuk van a tanácsadáshoz, vannak, akiknek kevesebb. Nekem is a 2. megkeresett tanácsadó tudott többet segíteni abban, hogy megnyugodjak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!