Nem szeretnék szoptatni, mit tegyek?
3. babámat várom! Elsőnél nagyon készültem a szoptatásra,
de féltem is mert iszonyú érzékeny a mellbimbóm, konkrétan a férjem sem tud hozzáérni mert nagyon kellemetlen, de meg akartam felelni és a legjobbat akartam a babának...
Megszületett, lett tejem, de nem túl sok, éjjel-nappal fejtem ahogy a védőnő mondta, szoptatós teákat ittam, de nagyon fájt, akkor is ha szopizott a baba akkor is ha fejtem, véres volt, kisebesedett, csodakrémek és tanácsok nem segítettek, már rettegve készültem az etetésre és 2 hónap után már szó szerint pokoli kínokat éltem át,
de csináltam összeszorított foggal, vártam hogy jobb lesz de nem lett... 4 hónaposan tápszer is kellett, fél évesen már nem volt tejem és bevallom
megkönnyebbültem...
Második babánál már előre féltem, hogy újra át kell élnem, de muszáj mindent megpróbálni... Végül császár lett komplikációkkal aminek következtében nem lövellt be a tejem, előtej csordogált, fejjem, masszírozzam, infra lámpázzam, a baba üvöltött végig a kórházban, hiába kértem adjanak neki egy kicsi tápszert, nem mert bababarát... Mellre tettem ahányszor csak kellett és újra kezdődött a fájdalom, miután hazahoztuk a kórházból a gyermekorvos írt fel kiegészítésként tápszert, persze továbbra is próbáltam szoptatni, de minden egyes alkalommal pokolian fájt, végül teljesen elapadt az a kicsi tejem is és ismét megkönnyebbültem... Csak a bűntudat maradt mindkét alkalommal hogy miért nem vagyok eléggé ősanya...
Most ismét babát várok és már előre rettegek, nem, nem akarom újra, nem bírom újra, imádom a gyerekeimet, bármit megteszek, de ezzel az egy dologgal nem tudok megbirkózni és nem tudom mit tegyek... :( Mindenki első kérdése "van elég tejed"? Ha a tápszer szóba kerül akkor nem vagyok elég jó anya, nem próbálkoztam elég keményen... Tudom, nem kéne, hogy számítson más mit gondol, de akkor is fáj... Mert én nem éltem át a szoptatás csodáját, pedig az milyen klassz, én pedig rá sem bírok gondolni... :(
válasza:
válasza: válasza:Szerintem ezen ne görcsölj! Ehhez senkinek semmi köze nincs! Amennyiben ilyen gondokat okoz neked a szoptatás, azt a baba is megérzi! Bár én még csak az elsőt várom, így nincs tapasztalatom, de azt mondom, akkor van értelme, ha ez mind a két fél számára megfelelő. Szeretnék szoptatni, de ha nem megy majd...Egyébként mondod,hogy kisebesedett. Nem próbáltad esetleg a bimbóvédőt (az a gumis izé, nem a krém)? Az védi szoptatás közben...Ettől még jó anya vagy hidd el...
38hkm
válasza:Én nem ítéllek el, és úgy gondolom, hogy aki mégis elítél, az a saját töketlenségét akarja leplezni azzal, hogy kiemeli a tiédet.
Én szeretnék szoptatni, de nincs bajom azzal, aki nem szoptat. Ha te emiatt (bűntudattal) de boldogabb vagy és kiegyensúlyozott, az egészségedet se teszed kockára, akkor kit érdekel mások véleménye?
Semmi közük hozzá!
válasza: válasza:Kérdező, látom, hogy nagyon mély félelmeid vannak a szoptatással kapcsolatban, ami az előzmények ismeretében teljesen érthető. Nagyon rossz érzés lehet, hogy tudod, mit "kellene" tenned, szeretnéd is, de a fizikai (és valószínűleg lelki) fájdalom miatt úgy érzed, képtelen vagy rá. :(
Először is, ne legyen emiatt bűntudatod, mert mindannyian mások vagyunk, más testi adottságokkal és más tűréshatárral. Sőt, legyél büszke magadra, hiszen a korábbi élményeid ellenére is próbálkoztál, küzdöttél, ameddig úgy érezted, hogy még elbírod. Ez pedig mindenképp fontos és nagy teljesítmény! :) És az is nagyon jó, hogy segítséget kértél a környezetedből, mert ez is azt jelzi, hogy igenis keresed még a számodra is elfogadható megoldást.
Én azt gondolom, hogy egy szakképzett szoptatási szakemberrel való (leginkább személyes) beszélgetés segíthetne neked. Lehet, hogy a testi érzékenységeden túl más is van a háttérben, ami miatt szopis problémáid voltak/vannak, de ennek a felderítéséhez alapos körüljárás és szakmai hozzáértés kell. De bármi is derüljön ki a végére, a tanácsadás abban is segíthetne, hogy lelkileg könnyebben birkózz meg akár a leendő fájdalommal, akár a tápszer melletti jövőbeni döntéseddel. Sokszor már az is gyógyító erejű, ha az ember egyszerűen kibeszélheti valakinek a gondját, aki meghallgatja és együttérez vele... Úgyhogy én mindenképp arra biztatnálak, hogy keress meg valakit még a szülés előtt, hogy lassan közelebb juss a saját megoldásodhoz.
válasza:Nem tudom, erre értetted-e, de én szoptatási szakemberre utaltam, nem védőnőre vagy orvosra. Szoptatási tanácsadóra vagy szaktanácsadóra; ők valóban értenek hozzá.
www.lll.hu
www.ibclc.hu
válasza:Én szoptattam, mindkét gyereknél a kínok kínját éltem, a csecsemős nővér tudna mesélni, hányszor fejte a kőkemény mellemet.
De. Ha ennyire kikészülsz az egésztől, én eleve másképp állnék hozzá a helyedben. Lesz fogadott orvosod? Ha igen, beszéld meg vele, hogy nem akarsz szoptatni, segítsen az apasztásban, adjon megfelelő gyógyszert. Van rá gyógyszer (egyszer nálam is felmerült, mert ömlött a vér a mellemből és nem tudtuk honnan). Beszélj a gyerekorvossal, hogy írjon ki tápszert. Ha nem tudna még írni, recept nélkül is kapható, vidd magaddal a kórházba, etesd meg azzal. A csecsemőosztályos orvossal, aki felügyeli a babákat tárgyilagosan próbáld megbeszélni (lehet a szülész doki is segít), hogy ez van, fogadja el, vagy ők adnak tápszert vagy adod a hazait.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!