Idegenkedek a szoptatástól, nekem olyan természetellenes.22hetes vagyok. Ha lefejem és úgy adom majd a picinek az is megfelelő?

Ez amolyan önigazoló mondat, hogy nem rosszabb anya, aki nem szoptat, hanem másképp eteti a babáját. Nem is arról van szó, hogy jobb, vagy rosszabb anya valaki, hanem aki megtehetné, hogy szoptat, de nem teszi, az a babáját fosztja meg önszántából valami fontostól (meg saját magát is).

A szoptatás az etetésen kívül biztonságot, megnyugvást, stb ad a babának. Egész másképp alszik az édesanyja mellén a gyerek, mint mondjuk az édesapján hordozókendőben, vagy letéve a kiságyban, vagy babakocsiban tologatva... Ha megijed, egész másképp nyugszik meg mellen, mint ringatva. Egész másképp mosolyog az édesanyjára, ha jóllakik a melléből, mint ha mondjuk jót játszottak és utána vigyorog.

Azért vagyunk mi a felnőttek (édesanyák, édesapák), hogy megoldjuk a felmerülő problémákat. A gyerekeink is rólunk vesznek példát, a mi módszereinket tanulják meg először. Egy természetes dologtól való idegenkedés elég nagy probléma, amire nem épp a legjobb megoldási mód az elkerülő magatartás. Persze megoldás ez is, de erősen kompromisszumos és plusz terheket jelent. És a természetes dolgoktól való idegenkedés nem jelent lelki egészséget és kiegyensúlyozottságot. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek ilyen gondolatai az embernek, hanem azt, hogy legyen képes (váljon képessé) rendbe tenni őket. Ettől vagyunk/lennénk érett felnőttek, példamutató szülők.

Szóval félreértés ne essék, nem ítélkezni akarok, csak felhívni a figyelmet a dolog ezen oldalára is. Sokszor károsabb az a fajta támogatás, amikor helyeselünk a problémával küszködő illető félmegoldására, ahelyett hogy a fejlődését szolgáló úton próbálnánk elindítani.

Én kívánom neked, kedves kérdező, hogy el tudd rendezni magadban a problémát okozó gondolataidat és ne kelljen plusz feladatokat magadra vállalnod (fejés, tárolás, cumisüveg tisztítása, stb), hanem minél több időt tudj majd a babáddal tölteni.