30 hetes terhes vagyok, első baba. Félek a szoptatástól. El fog ez múlni?

Nekem nem múlt el. Nem szerettem meg, ha nagyon őszinte akarok lenni, és csak addig csináltam, amíg nagyon-nagyon fontos volt (a szülészem és a férjem véleménye mutatta, hogy meddig, én 1 hétig szoptattam az ő tanácsukra).

Megbántam-e? Hát, egy bizonyos szempontból igen, sok másik szempontból meg nagyon nem.

Igen. Egy okból bántam meg, akkor nagyon sokat rágódtam ezen. Tejallergiás lett a lányunk, és én abszolút azt gondoltam, hogy a szoptatás hiánya miatt, később kiderült végül is (a gasztrósunk mondta), hogy szinte biztos, hogy anélkül is így lett volna, mert rengeteg a tejérzékeny a családban, szinte mindenki.

Amiért nem: 2 hetes korától napirend szerint evett, 4 hetes korától aludt minden éjjel, bármikor tudtunk menni bárhová, és nem kötődött az elalvás szopihoz, nagyon jól evő, nagyon jól hízó kiscsaj, a kortársait meghazudtoló intelligenciával és manuális készségekkel, rettentő kiegyensúlyozott, biztonságosan kötődik, szóval semmilyen olyan hiányosságot nem látok rajta, ami a szoptatás elmaradásából fakad.

Félre ne értsen valaki, én nem promotálom a nem szoptatást, sőt, szoptasson mindenki, aki érez ehhez magában kedvet és elhivatottságot, számomra ez az egy dolog valamiért nem jöhetett szóba.

A tejallergia kapcsán sokszor eszembe jut még mindig, hogy tovább kellett volna szoptatni, de én egyszerűen nem voltam rá képes, annyira szorongtam tőle (ennek megvan az oka, nem való gyakori kérdésekre), és annyira idegennek éreztem ezt magamtól... A lefejt tejet egyébként még sokáig megkapta, de szoptatni nem voltam képes.

Engem sem, és a 2 testvéremet sem szoptatott egyébként anyu, de minket egyetlen percig sem, tehát még egy hétig sem.