Azok a babák akik szopnak valóban mindenki kezében a cicit keresik? Nem kellemetlen érzés ez? Nem ijjesztett el semmi titeket a szoptatástól?

Ó, nem csak a nőkön keresi, a férfiakon, a kiságyon, a kanapén, párnán is, mindenen, ami csak az arca közelében van. :D De ez csak pár hétig tart, reflex.

Jól érzed, a szoptatás nagyon ösztönös dolog. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy az elmúlt évtizedekben eluralkodott rajta a tudományosság (X óránként Y mennyiséget kell szopnia, mikor melyik mellre tedd, mennyi időt legyen rajta stb.). Ezek annyira beleivódtak a köztudatba, hogy nagyon nehéz kilépni ebből a gondolatkörből. Részben ide tartozik a van tej / nincs tej kérdés is. Tényleg jól jön az a szakszerű segítség, amelyik ugyanakkor a te és a kisbabád ösztöneire épít. Szoptatási tanácsadók. :)

Nálunk a védőnő szervez bizonyos időközönként szoptatási tanácsadást, minden szülés előtt álló kismamát meghív rá. Az első, amit elmondtak, hogy ki kell zárni azt a gondolatot, hogy nem tudok szoptatni, nem lesz tej, mert ezzel eleve kiskaput nyitok annak, hogy tényleg ne sikerüljön. Ha az a tanácsadás nincs, szerintem nem tudnék szoptatni. A kórházban teljesen mást mondtak, utólag visszanézve sajnos nem is igaz dolgokat...

Elbizonytalanodásom nem volt, viszont az elején csalódás igen. Magasztosnak képzeltem, ehhez képest nagyon-nagyon naturális volt. Ráadásul fájt, de nagyon. Aztán pár hét alatt a fájdalom elmúlt, megint pár hét után tejes arccal felnézett rám a fiam szopás közben, csak azért, hogy mosolyogjon egyet (addig szuggerált, míg rá nem néztem), aztán visszatért a cicire. Megfizethetetlen élmény volt, azóta nagyon élvezem. De akkor már 3 hónapja szoptattam. :)

A lanyom az apja mellbimbojara is ra akart cuppanni. :) Meg ugy eleve barmire, ami az arca oldalahoz ert.

En nem aggodtam a szoptatas miatt. Elore olvasgattam rola a neten meg Ina May Gaskin konyvet is elolvastam rola. Aztan a szules utan csak szoptattam, ahogy a lanyom igenyelte. A csaladban volt, aki probalt beleszolni, de nem jart nalam sikerrel es az ido engem igazolt, hiszen jol megy azota is a szoptatas.

Kedves kerdezo, lelkiekben keszulj arra, hogy minden rendben lesz. :) De azert nem art, ha tudod mit tegyel akkor, ha megis gondok adodnak.

Ösztönök...de tényleg jó ha utána olvasol,hogy ne legyen meglepetés,illetve próbálj nem görcsöni túlságosan.

A multkor láttam youtube-on egy videót,ahol a baba az apuka mellkasán feküdt és volt a vállától kicsit lentebb egy kb borsószemnyi szemölcs...na ,amit az a gyerkőc azzal mművelt...:DDD sikítoztunk a röhögéstől..anyuka videózta,de az apuka is annyira röhögött,hogy majd leesett a hasáról a gyerek :))) az a cuppogás....:) életveszélyesek tudnak lenni.

Én vagyok a hülye hasonlatos :)

Ja ne ijedj meg mikor nem akar cicizni elsőre. Nekem mikor elsőre mellre tették, fura volt, mert szegénykém azt sem tudta mit csináljon. MÉg mondták is a nővérek, hogy majd nagy korába hogy oda lesz a cicikért :) (fiam van)

Aztán azért rácuppant, de eltartott egy darabig az első próbálkozás. Az elején, első pár napban nekem nagyon rossz volt, mert ez a rácuppanás, végülis harapás szerű volt, szóval tudtam mikor kapba be a mellbimbóm. De ez pár nap alatt elmúlt és valahogy megtanulta, akkor már nem fájt egyáltalán. ÉN használtam bimbóvédő krémet dmeset, mert az első pár napban ezekből a ráharapásoktól kisebesedett, de ez is max néhány nap volt.

Ja és tök érdekes, hogy mikor a fiam éhes volt és elkezdett üvölteni, akkor elkezdett csöpögni a cicimből a tej..... bár előtte is éreztem, hogy feszül, megtelt, de érdekes volt mikor vettem ki a kiságyből üvöltve már csöpögött.

Amúgy én 3 hónapig szoptattam, kiegészítve tápszerrel.

Szerintem én vagyok itt az egyik legelvetemültebb, mert nekem 11 hónapig tartott, amíg lelkileg is sikerült megnyugodnom a rossz start után. :D Mondjuk a technikai része sokkal gyorsabban megoldódott (4 hónapos korban kb. 3 hét alatt), de amíg tényleg elhittem, hogy jól csinálom, hogy megértem a gyerekem jelzéseit... na ez sokkal keményebb munka volt. Márcsak ezért is szoktam mindenkinek azt javasolni, hogy nagyon figyelje a babáját: nemcsak a sikeres szoptatás vagy a megfelelő gondozás miatt, hanem azért is, mert a helyes megismerés-megértés rengeteg önbizalmat és bátorságot ad! Hogy bizonyosságot szerzel magadban, hogy tudod, mit akar a babád és hogy jól végzed a dolgod. Hihetetlen, hogy egyes javaslatok mennyire le tudják törni az ember kompetencia-érzését, míg mások mennyire megerősítik!

Dr. W. Sears Éjszakai gondoskodás c. könyvében van egy jó gondolat: mindig legyenek fenntartásaid azokkal a tanácsokkal szemben, amikkel kapcsolatban ösztönösen azt érzed, hogy problémásak. Vagyis, ha hallasz valamit, amire csípőből azt mondod, hogy "jó, de", akkor az a tanács valószínűleg nem megfogadandó. ;) Ez nagyon igaz gondolat, mindenképp raktározd el!

És még egy a szopihoz - ez a szakemberek "fontossági sorrendje":

1. szoptatás = saját anya teje, ciciből

2. fejés = saját anya teje, szopibarát módon (ill. esetleg máshogyan) pótolva, adva

3. donor női tej = másik anya teje, pótolva

4. tápszer = mesterséges étel, fajidegen fehérje

... szóval van még alternatíva a tápszerig.