Miért érzem magam rosszul, ha úgy érzem minden tőlem telhetőt megteszek? Mit tegyek, hogy ne legyen bűntudatom?

Öt napja szültem és még mindig nincs tejem. Nem kevés, hanem 2-3 cseppnél egyáltalán nincs több, sajnos semmi. A melleim is teljesen puhák. A baba már a kórházban is tápszert kapott és itthon is azt kap.

Ennek ellenére nem adtam még föl (bár anyu szerint sincs értelme küzdeni). Folyamatosan mellre teszem a babát tápszer előtt, mert a védőnő szerint az a pár csepp is kell neki és hogy a folyamatos ingerléstől is megindulhat (szívesen nyammog rajta, de 10perc alatt kb 3-4-et nyel, de van, hogy be is alszik). A doktornő szerint ki is kell fejni a maradékot (Tisztességgel kipréselek további 3 cseppet). Masszírozom is őket rendszeresen. Iszok napi 3-4 liter folyadékot, többek között szoptatós teákat, köménymagos levest, ma már sört is. Mindent, amit ajánlanak kipróbálok. Ma a gyerekorvos azt mondta, hogy sok pihenésre is szükség van, hát igyekszem, bár erre kevés a lehetőségem, de ha szerinte ez is közrejátszik, akkor többet pihenek.

Nagyon szeretnék szoptatni és még bízom benne, hogy összejöhet. Ha nem is kizárólag szoptatás, de legalább fele anyatej, fele tápszer.

Nem tudom, mit lehetne még tenni, de rettenetes anyának érzem magam, amiért képtelen vagyok táplálni a saját gyerekem. Számtalan friss anyuka vesz körül, akiknek semmi gondjuk nincs a szoptatással. A kórházból is mindenkiből ömlött. Pedig lassan fel kell adnom, mert ha eddig nem jött a tejbelövellés, akkor már sokáig nem várhatok rá. (A kórházban azt hittem, hogy megtörtént mert két napja rettenetesen kemények voltak a melleim és fájtak. Akkor kezdett el jönni az a pár csepp, ami már nem volt átlátszó. De azóta sincs semmi :(