Akinél volt szopási sztrájk, meddig tartott, utána visszaállt minden normálisba?

Jó eséllyel igen. :)

Mondjuk tudni kéne, hogy mennyi idős, milyen arányban szopizik és mi miatt sztrájkol...

Ha még pici és kizárólag vagy javarészt szopizik, akkor a legjobbak az esélyek, hiszen az ő számukra kvázi nincs más alternatíva: vagy szopiznak vagy éhen maradnak. Persze ahhoz, hogy a helyzet (gyorsabban) javuljon, rá kéne jönnöd, hogy mivel tudnál neki igazán segíteni. (De néha olyan is van, hogy magától, spontán megoldódik a dolog és soha nem derül ki később se, mi volt a baj.)

Ha már nagyobbacska a baba (6 hó+), akkor nehezebb lehet a dolog, mert ugye a tápszerrel és/vagy a szilárd ételekkel pótolni lehet a "kieső" anyatejet. (Ezért az egyik tipp ilyenkor, hogy alapesetben ne nagyon kezdjük el rohamtempóban etetni a gyerkőcöt, mert ezzel a szopi visszaállása ellen dolgozhatunk. Persze ez nem éheztetést jelent, de ésszerűséget igen.) Ha a gondok mellett a gyerkőcnek azért kialakult már korábban a stabil lelki igénye a szopira, akkor még így is simán visszaállhat a rend, de ha hosszabb idő után sem igényli annyira, akkor megeshet, hogy önként lemond róla. (Bár a szakemberek 1 éves kor alatt nem beszélnek elválasztódásról, csak sztrájkról.)

Szóval bármi megtörténhet; de te magad is sokat tehetsz azért, hogy segítsd őt.

- Ha rá tudsz jönni a kiváltó okra, az már fél siker.

- Ha erre olyan megoldást tudsz találni, ami inkább támogatja a szopit és nem ellene dolgozik (pl. tápszer, üveg, cumi, korai hozzátáplálás), az egy további előrelépés.

- És közben végig meg kell próbálni erősnek, türelmesnek és kitartónak lenni. Na ez a legnehezebb!

Az én fiam anno 5 hetesen 2 hétig sztrájkolt, mert alvásnál (is) ömlött a szájába a tej. Nem mondom, rendesen megkínoztuk egymást, de sikerült megoldani a dolgot. Beletellett pár napba, míg rájöttem, mi zavarja (erős tejleadás), aztán 1 napba, míg utánajártam, hogy ilyenkor miket lehet kipróbálni (előfejés, más szopipóz, spec. mellfogás). És megint pár nap volt, mire ezek közül megtaláltuk, hogy nekünk mi a legjobb megoldás (hátradőlve szoptatás). Aztán pedig pár nap, amíg ő is megszokta az új helyzetet.

Igazából lelkileg volt a nehéz végigcsinálni, nem a gondot felderíteni és megoldani. Én is kész voltam, hogy naponta 4x fél órás üvöltés árán tudtam csak elaltatni a gyerekem.. közben pedig láttam rajta, hogy akarna szopizni, de nem tud. Mérges voltam magamra, hogy nem tudok neki segíteni. Legrosszabb pillanataimban már a cumit is megpróbáltam, pedig ellene vagyok.. de ő okosabb volt és kiköpte. :) És ezzel sokat segített nekem, hogy kitartó legyek: ha ő nem adja fel, nekem sem szabad.

Szóval lélekben kell ezzel megküzdeni leginkább.

Miből gondolod, hogy nem volt neki elég a tejed? Tudod, hogy a napi anyatej-fogyasztás meg a gyarapodás ennyi idősen már nem mérvadó annyira.

Lehet, hogy a hozzátáplálás is belejátszik, bár inkább úgy szokott ez szerintem megesni, hogy a babának nagyon megízlik a szilárd étel és emiatt nem nagyon akar már szopizni. De persze bármi előfordulhat, csak ez gyakoribbnak tűnik.

Egyébként hogy érzi magát a babád, milyen a hangulata? Azok közül, amiket leírtam, mást nem látsz rajta?

Na igen, a betegség is okozhat ilyet, erről épp én is elfeledkeztem. Jobbulást kívánok a picúrnak!

Egyébként honnan tudod, hogy mennyi tejed van? Csak nem méred még a babád ennyi idősen..? Neeem kell már. A folyamatos számolgatás, ellenőrizgetés, megfelelni akarás akaratlanul is stressz alatt tart ám, ráadásul egy sor félreértést is okozhat. Még az is lehet, hogy tápszeres pótlás se kellene, hanem csak tényleg igény szerint szoptatni.. próbáltad már? Jó, mondjuk most, hogy nem akar enni, ez kicsit nehezebb. De melyik gyerek az, amelyik szívesen eszik, ha beteg? Ilyenkor normális, ha csökkent az étvágya, emiatt ne aggódj. Majd újra erőre kap, ha jobban érzi magát. :)

Neeeem! Nem igény szerint etetünk, hanem igény szerint szoptatunk! ;) Hidd el, hogy működik. Akkor nem kellene idegeskedned ilyesmin. Meg hogy mennyit "kellene" ennie... ugyanmár. Senki se tud a nagykönyv szerint enni. Ezt te is tudod.

Komolyan, mindig felmegy bennem a pumpa, amikor olyat olvasok, hogy az orvos ilyesmivel traktálja az anyukát. Ráadásul már régen nem újszülött a babád, már nem kellene ennyire kattogni a grammokon. Ahelyett, hogy a doki abban erősítene téged, hogy jól csinálod, amit csinálsz, hogy valóban "értesz" a gyerekedhez, csak feleslegesen stresszel. Fogadjunk, hogy arról semmit nem mondott, hogy mire készülj ezekben a hónapokban, milyen változások elé néztek, pl. a szopiban... Sajnos ez a tipikus. :(