Második babámat várom. Ha megint nem megy a szoptatás, hamarabb fel fogom adni a küzdelmet. Ti mit tennétek? -bővebben lent-

Nem igaz, nem ezt írtuk szerintem többek között én sem.Valamit nagyon félreértesz, vagy neked van valami bajod, jobb ha nem idegesíted a kérdezőt!

A kérdezőt nem arról kell meggyőzni. hogy nem lényeges a szoptatás, ill. az anyatej. Úgy látom, a kérdező tisztában van az anyatej fontosságával, és miután az elsővel nem sikerült a szoptatás, arról nem mondott le, hogy anyatejet adjon a babájának, ezért fejte. Itt nem kérdés, hogy a másodikat is szeretné szoptatni, csak fél a kudarcoktól. De attól még meg fogja próbálni. Mindenki biztatja erre, de senki nem mondta neki, hogy szoptass bármi áron, fájdalmasan küszködve, itt te valami nagyon félreértesz kedves utolsó!

Bocs az offért, de ilyen válasz szerintem nem hiányzik a kérdezőnek!!!!!

Egyébként bocsánat, újra elolvastam a kérdést, és de, írta a Kérdező, hogy a bimbóvédő sem segített. Elnéztem, visszavonom akkor az erre vonatkozó kérdésem!

De ha már itt tartunk: de igen, lehet lazának maradni akkor is, ha nem megy (jól) a szoptatás. Nem egyszerű, nagggyon nem, de nem lehetetlen senki számára! Ha utalhatok magamra, én már lassan 4,5 éve szoptatok és 4 éve foglalkozom ezzel szakmailag is, és egyre inkább azt gondolom, hogy a dolog nagyobbik része fejben dől el. Tudom, egyesek ezt nagyon nem szeretik hallani, olvasni, mert ez is az egyéni felelősségünk felé mutat. És aki alapból aggódik vagy a szívére veszi a gondokat, annak ez még jobban megnehezítheti a küzdelmet. De akárhogy is, a szoptatásban (is) sokkal nagyobb szerepe van a gondolatoknak, a hozzáállásnak, a megfontolt tudatosságnak, mint ahogy azt egy pl. kezdő vagy kevésbé tapasztalt anyuka sejti. - De persze van egy sor olyan állapot vagy probléma is, amit csupán az "ész" erejével nem lehet megoldani, ez tiszta sor; és lehet, hogy a Kérdező korábbi gondja is ide tartozott, ezt ennyiből nem lehet kivenni. De pont hogy a legtipikusabb, leggyakoribb nehézségek azok, amiknek (saját saccom) mondjuk a 75%-a abból adódik, hogy az anyuka valamit nem tud, nem hisz el, nem akar vagy nem mer kipróbálni, másképp gondolkodik róla stb. És nagyon sokszor épp emiatt nem/sem oldódik meg vagy csak nagy nehézségek árán múlik el a szoptatási probléma.

Ugyanakkor mindez (mondjuk így: a másképp gondolkodás) nem jelenti azt, hogy hú, akkor ezen anyukák számára itt a világvége, vagy lenézi őket bárki is, vagy rossz anyák lennének, mert másképp cselekszenek, vagy hasonló. Nem tudom, ki és hol kezdte el a történelemben ilyen irányba terelni ezt az egész dolgot, de nagyon félreértette azt, amit a szoptatásban segítők el szeretnének érni a munkájukkal! Egy magára valamit adó szakember soha nem mondana olyat, hogy aki nem szoptat, "az vesszen". (Bár az anyukák egymás között elég csúnya dolgokat tudnak mondani egymásra...) Nem baj, ha nem gondolkodunk egyformán, mert nem is vagyunk egyformák. Ezt pl. én is tiszteletben tartom, akár elhiszi valaki, akár nem. ;)

Viszont szakmailag (kicsit is) jártas emberként az a lehetőségünk és tudásunk igenis megvan, hogy - ha és amennyiben szükség van rá - segítsünk annak az anyukának, aki szeretne élni ezzel az eséllyel. Pl. olyan módon, hogy kérdez, kutakodik, utánajár, mert kétségek gyötrik az érzéseit, döntéseit illetően. És ez NEM BAJ, nem egy olyan helyzet, amiből mindenáron menekülni kellene (főleg csak a könnyebbik úton)! Csak úgy lehet fejlődni, jobbá tenni valamit, ha az ember tisztában van azzal, hogy hol tart most és esetleg mi az, ami nem (volt) jó. De ehhez az kell, hogy szembenézzünk önmagunkkal és a tetteinkkel, ami néha nagyon nehéz tud lenni, főleg lelkileg. (Mindezt nem rád értem, kedves Kérdező, hanem általánosságban írom.)

És végül, pl. én sem azokat akarom minderről meggyőzni, akiknek szent hitük, hogy a szoptatás egyáltalán nem fontos sem a baba, sem az anya számára - sőt, senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Mert vagy belátja valaki, meggyőződik róla ő maga ilyen-olyan élmények hatására, hogy nem így van, vagy nem. (Mert ez tényleg nincs így, ez akár matematikai axióma is lehetne.:) Aki kellően nyitott tud lenni erre a témára, annak lehetősége van megismerni az összefüggéseket és esetleg még jobbá tenni a saját és a gyerkőce életét, a szoptatáson keresztül IS. - De ha valakinek ez nem fontos, nem ezt akarja vagy nem így, azzal sincs semmi gond. Mindenkinek más az útja.

Mint gyakorló (érintett) szoptató anyuka és mint szakmailag picit is jártas ember, hadd mondjam azt, hogy de: túl lehet lépni a kezdeti aggódáson, a félelmeken, a korábbi kudarcokon. Képes lehet valaki "lazán" szoptató anyukává válni, akkor is, ha korábban tele volt kétségekkel. (Erre én vagyok az egyik példa.) Nem kötelező, nem előírás egyik könyvben sem, hogy anyaként márpedig ilyennek KELL lenni - de létező és elérhető lehetőség bárki számára. És az már mindenkinek a maga döntése, hogy megpróbál-e élni ezzel vagy sem. (És persze majd a Sors dönti el, hogy hogyan alakulnak végül a dolgok.)

Mi, akik hozzászóltunk ehhez a kérdéshez, csak erre akartuk ráirányítani a Kérdező figyelmét: ő döntheti el, mit hogyan tesz, semmi nem kötelező; a lehetőség előtte is nyitva áll. :)