Második babámat várom. Ha megint nem megy a szoptatás, hamarabb fel fogom adni a küzdelmet. Ti mit tennétek? -bővebben lent-

Egyáltalán nem biztos, hogy a második babáddal sem fog menni. Néha nem veszik észre, hogy a nyelvféke túl rövid és ezért nem megy neki.

Ha nagyon rácuppan, kisujjad tedd a szája sarkába és megszűnik a vákuum. Ha rendesen be tudja kapni a bimbóudvart, akkor jó. Szerintem ugyanúgy játszd el (persze nem ennyire a végletekig), ha valami nem megy. Kérj segítséget hamarabb. Akár a kórházban, akár védőnőtől, orvostól, könyvből. Bár biztos megpróbáltad ezeket, de néha változnak a személyek is.

Ha nagyon nem megy, akkor is jobb, ha lefejed. Fejd mellette, hogy lásd közben. Én is fejtem sokszor éjszaka és utáltam az egész világot érte. De úgyis tudod, hogy ez neki létszükséglet.

Ahhoz képest egész ügyes és kitartó voltál!!! Nekem jópár ismerősöm sokkal kisebb ok miatt feladta a szoptatást...

A babák nem egyformák, lehet a másodikkal semmi gond nem lesz, ne idegeskedj előre. Már van tapasztalatod, már az elején meglátod, hogy alakul, ha tudod szoptatod, ha nem tudod fejed, annyi baj legyen. De te legalább nem adod fel, és nem nyúlsz rögtön a tápszerhez, mert a legjobbat akarod a babádnak!

Az ilyen szoptatási probléma ritka, a babák többségének jó a technikája, biztos vagyok benne, hogy a második nagyon ügyes lesz! Boldog babavárást, csak pozitívan!

A történeted lelki részét teljesen megértem, de gondolj bele abba is, hogy a sok nehéz pillanaton kívül volt azért előnye is a dolognak: tapasztalatokat szereztél. És most a második babát várva itt a nagy lehetőség, hogy további ismereteket szerezz és a javadra fordítsd a megszerzett tudást.

Én a helyedben (ha eddig még nem tetted) alaposan végigvenném, hogy mit hogyan csináltam az első alkalommal. Szerintem ehhez érdemes lenne szakemberrel is beszélni, ha akarod, hogy minden részletet átgondolhass. Lehet, hogy tényleg "csak" egy nyelvfék okozta a gondokat, de az is kiderülhet a végére, hogy esetleg volt valamilyen módszertani probléma is. Ha teljesen tisztán látod a helyzetet, máris közelebb juthatsz ahhoz, hogy hogyan is érdemes ""helyesen"" próbálkozni a szopival és mik azok a dolgok, amiket inkább kerülni érdemes. Közben pedig nagyon sok hasznos ismeretet szerezhetsz, amiket fel tudsz majd használni a kicsi szoptatásánál.

Minden "rossz" dolog, amin átesünk, esélyt ad egyben arra is, hogy legközelebb okosabban, ügyesebben csináljuk a dolgunkat. Ne félj a szoptatástól, inkább próbálj meg bátran, nyugodtan hozzáállni. De ha végül most sem fog úgy menni, ahogy szeretnéd, az sem lesz világvége, hiszen a lehető legtöbbet meg fogod próbálni érte, ez világos. De előre ne készülj a rosszra, mert a gondolatnak teremtő ereje van. Inkább pozitív dolgokra fókuszálj. :)

Kellemes babavárást!

Én magam fejni fogom és üvegből megeszi. Neked is ezt ajánlom.

Nem kell majd stresszelned.

ha jó a technikája a babának, akkor könnyebb lesz. a cici eleinte fáj a szoptatástól, ez még ott is így alakul, ahol minden klappol!

szeretni kell a szoptatást, és vágyni rá, akarni, és akkor a világon az egyik legszebb érzést nyújtja :)

én alig várom, hogy cicire tehessem a 4 hónaposomat, még éjszaka is...

remélem te is megtapasztalod ezt a dolgot! a szoptatásnak a babára nézve csak előnye van, az anyára nézve is ( ha mondjuk az egy jót aludni, jó bort inni, elszívni egy jó cigi dolgot nem vágyja az ember nagyon...) :)

Igaza van az utolsónak, de nem mindenben. Az immunrendszer azért nem blablabla, és az anyatej jobb mint a tápszer, és aki tud, szoptasson, ha a szoptatás örömteli tevékenység a babának és a mamának is.

De manapság tényleg túlkomplikálják a dolgot. Ha egy anyuka nem tud szoptatni, attól még anyuka és a legjobbat nyújthatja a babájának. Én mind a 3 gyermekemet bababarát kórházban szültem, és sajnos már ott bestresszelik a szoptatással a kismamákat. Elsőre nekem is csoda, hogy sikerült, azt hiszem a babám volt ügyes nem én, mert olyan ideges voltam a kórházban, kicsit aluszékony volt, mindig veszekedtek rám, hogy ébresszem, próbálkozzak, hogy akarom így hogy legyen tejem. Hát én már sehogy sem akartam, sírva mentem haza, otthon meg minden rendben volt, rengeteg tejem lett. Így a második gyermekemnél már nem idegeskedtem, de sajnos sok olyan kismamát láttam, akit már a kórházban idegesítettek, és amiatt nem jött össze a szoptatás.

Ez egy természetes folyamat, nem kellene beleavatkozni, hagyni kéne, hogy a baba és a mama magától összehangolódjon! A nők 95%-a tud szoptatni, akinek meg nem sikerül, az sem érezze magát másodrendűnek, attól még ugyanolyan jó anya, és tényleg később már kit érdekel, hogy ki mennyi ideig tudott szoptatni vagy sem. A gyerektől sem kérdezi meg senki az élete során, hogy anyatejet vagy tápszert kapott, felnő egyik is, másik is.

De hangsúlyozom, az anyatej egészségesebb a babának, mint a tápszer, ennyi.

Kedves kérdező, nem kell, hogy a szoptatás küzdelem legyen! Próbáld meg, nyugodtan, hangolódjatok össze, érezzétek jól együtt magatokat, és ha valamiért mégsem sikerül, akkor sem dőlt össze a világ!

Én azért kicsit tovább mennék és nemcsak az anyatejet meg az immunrendszert említeném, mert bár ezek a leglátványosabb "eredményei" a szoptatásnak, de azért ennél jóval többről szól a dolog... De szerintem ezt nem kell részletezni. A Kérdező is tudja, ÉRZI, hogy mit jelent a dolog, nem véletlen, hogy foglalkozik a témával (és ez jó!).

De az tényleg fontos, Kérdező, hogy ne hergeld bele magad túlságosan! Főleg, hogy ne a rossz élményekből indulj ki és ne ezeket lásd magad előtt a kicsire nézve. Minden gyerkőc más és minden szoptatási helyzet más. Én is sokat kínlódtam a naggyal, mert többek között hipoton is volt, de mire jött a kicsi, már tudtam, mit hogyan fogok majd tenni, hogy jó legyen. Erre vele se egészen úgy alakult az eleje, ahogy akartam és később is voltak kisebb fennakadások... Hiába tud valaki sokat a szoptatásról, mindig érhetik az embert új helyzetek.

Ezért is javasoltam feljebb azt, hogy egyrészt érdemes azért tanulni a korábbi tapasztalatokból, mert lehet, hogy voltak/lennének még fontos részletek. - Újra olvasva a kérdésed, feltűnt, hogy pl. nem javasolták neked a bimbóvédőt. ? Bár mondjuk nem ezzel szoktunk kezdeni ilyen jellegű problémánál, de ha ezzel el tudtad volna kerülni a fejést és az üveget, lehet, hogy pozitívabb emlékeid lehetnének.

Másrészt, tényleg meg kell próbálni a másik oldalon higgadtnak, lazának maradni. Hidd el, tudom, hogy ez mennyire nehéz ilyen esetben, de ha az ember képes megugrani a nyugalmat, utána már sokkal könnyebben mennek a dolgok.

Szóval valahol az arany középutat kellene megtalálnod a magad számára. Remélem, hogy sikerülni fog! :)