Kedves Anyukák! Ti elgondolkoztatok már ezen?

a lll.hu oldalon van sok szép gondolat ezzel kapcsolatban, bennem is sok kavarog, de nehéz megfogalmazni. röviden: egyszerűen jó, mert természetes.

sajnos kezdettől tápszert is kapott a kislányom, de sikerült hamar csökkenteni, elhagyni, és még 17 hónaposan is szopizik. a gyerekorvos és a védőnő nem tudja, vagyis úgy tudják, már rég nem, ők nem szoptatáspártiak. szerencsére találtam egy helyet, ahol segítettek, segítenek azóta is. szükség van ilyenekre, mert a mai anyák nem láttak maguk körül szoptató nőket gyerekkorukban, nem volt, és ma főleg nincs nagycsalád.

én így utólag a 6 hónaposan elkezdett hozzátáplálást tartom korainak, ezt is a tápszer és bébiétel biznisz erőlteti az orvosokra ők meg ránk. józan ésszel belegondolva 100 éve, amikor nem volt se tápszer se bébiétel, sőt turmixgép sem, addig szopott egy gyerek, amíg nem tudott enni, vagyis nem lett foga, és vajon miért hívják tejfognak, és miért 6-7 évesen hullik ki? ismerek olyat, aki ovi végéig szoptatott. jó, ez szélsőség, de ha tudott, akkor valahogy szükség volt rá, nem??

Utolsónak igaza van!!Nem a szoptatás a lényeg,hanem a kötődés!

Nagyon jó dolog,ha valaki tud és akar is szoptatni,de én annyira nem szeretem mikor valaki átesik a ló másik oldalára és magasztalja a szoptatást!Persze jó dolog,de olyan rossz,hogy azok az anyák akik nem tudnak szoptatni rosszul érzik magukat,sőt marják magukat e miatt!nem kell!

Mondjuk én első fiamat 17 hónapos koráig szoptattam, a másik most 9 hónapos és még lelkesen szopizik.De találkozok sok olyan anyával,aki küzd azzal,hogy jó anya-e amiért nem tudott szoptatni...és persze,hogy jó anya,hiszen szereti a babáját,gondoskodik róla és ez a lényeg!!

amúgy egyik korábbi hozzászólónak:azért nem hinném,hogy régen kizárólag az anyatej volt a tápláléka egy babának míg nem jöttek ki a fogai...főleg ha már nem az első baba!

A kisfiamat is szerettem szoptatni, de aztán 6 hós kora körül sebes, ekcémás lett a mellem és onnantól már csak szenvedés volt, úgyhogy. 9 hónaposan abbahagytuk a szopit.

A kislányom elmúlt 7 hós, és szerencsére a szoptatás a nap legszebb része. Ennyire kózel többet nem leszünk egymáshoz. Imádom amikor szopi közben rámnéz, rámmosolyog, incselkedik. Biztos, hogy ad egy plusszt, de azért egy tápszeres baba sem fog kevésbé kötődni, ha megkapja a napi szeretetcsomagját.

Saját tapasztalat, hogy addig szabad szoptatni, amíg jó a babának, mamának, mert pl. ha fáj, akkor a baba is megérzi az anyuka szenvedését, és szerintem ártunk vele neki is.

Igen rengeteget gondolkoztam már ezen, csak a másik oldalról, mert én sajnos rettenetesen viszolygok a szoptatástól... Sőt, tudom, hogy óriási bűn ilyet kimondani, de örültem, mikor abbahagyhattuk eddig mindkét gyermekemmel. Mégis, ragaszkodunk egymáshoz, és ha éjjel néha még ma is nyugtalanul alszanak, simán befekszem melléjük, és együtt alszunk. Nem szeretem ostorozni magam meg bűntudatot kelteni másokban, de úgy gondolom, semmiféle hátrányuk nem származott abból, hogy néhány hónapos koruk óta a cumisüvegből laktak jól.

A tejfogakról pedig csak annyit tennék hozzá, hogy amikor még nem létezett turmix meg bébiétel, akkor anyuka megrágta az ételt és úgy adta a babának, ahhoz hasonló módon, ahogy csókolózunk. Emellett is max kiegészítő volt a szoptatás. Na meg ugye régebben még léteztek a "tejtestvérek" is, nekem ez is szimpatikus megoldás lett volna, de mai világban erre nem nagyon vállalkoznak az emberek azt hiszem. Sőt, a kórházban az egyik nővérke még ki is hangsúlyozta, hogy senkinek eszébe ne jusson. Bocsi, ha kicsit elkalandoztam, érdekes ez a téma.