Lelkesen szoptattam két évig, most mégis undorodom tőle, el fog ez múlni? Más is volt így ezzel?

Èn is undorodom a szoptatástól, és el sem tudom képzelni, hogy ezt valaki pozitívan éli meg.

Az elsö lányomnál úgy álltam hozzá, hogy majd én egy ösanya vagyok és tuti tudok szoptatni, mert mindenhonnan az jön le, hogy csak a lusták nem tudnak szoptatni.

Aztán ott álltam, hogy a nagy melleimböl 10ml jött le még folyamatos cici-fejéssel is, képtelen voltam többet kicsikrani, és a fájdalom leírhatatlan volt. ìgy 2 hós korába abba hagytam, mert 5-10ml etetésenként tényleg semmi nem volt.

Akkor úgy érzetem túl keveset tettem meg érte, majd a követekzönél.

Na ott már a korházban kezdtem erösen, nem engedtem, hogy tápszert kapjon, és szoptattam rendületlenül, de a kislányom a kiszáradás felé volt, és olyan sárga volt, hogy muszály voltunk tápszert adni neki, de ott beindult legaláb a tejem egy kicsit.

Aztán haza mentem és tovább eröltettem. Jól is ment volna, habár fájt mindegyik mellbimbóm, de a bal kezdett rendbe jönni, míg a jobb csak rosszabb lett. Akkor már akkora seb volt rajta, hogy valószínü azon keresztül elfertözödött a mellem, és egy csontig hatoló gyulladásom lett. Persze mellette a tejelzárodások is ott voltak, de ez a gyulladás olyan erös volt, hogy kezemet nem tudtam megemelni, levegöt nehezen kaptam, és 40 fokos lázat okozott. A doki tanácsolta, hogy apasszuk el a tejemet, mert ez nagyon durva már, de nem engedtem, és tovább szoptattam. A jobb mellem heti 1-2 alkalommal gyulladt be, ekkor 40 fokos lázam lett, és paracetamollal fejtem ki a tejet hogy ne fájjon. Mindig más ponton gyulladt be.

Igy egyikböl lejött 120ml a másikból 20 ml. Nem volt elég a babának mert ekkor már 200ml-t evett, így muszáj voltam tápszerezni is. Ès ott volt a 2 évesem aki már nagyon unta hogy végül is egésznap szoptattam csak. mivel szopizás után ahhoz hogy fenttudjam tartani ezt a mennyiséget fejnem is kellett, így a szoptatás úgy ment, hogy 40 perc szopi után 20 perc fejés, majd 1 óra pihi (nekem házimunka, mert segítség semmi nem volt) és újra kezdtük. még a lakásból sem tudtam kimenni, a nagy már tombolt ide bent, vag egésznap a tv elött ült. Aztán 3 hósan abba hagytam a fejést, és kb 2 hét alatt elapadt a tejem teljesen.

Ekkor megfogadtam nem lesz több gyerekem. Ha még egy születne megint bele mennék a szoptatásba, pedig nincs értelme és már utálom is. Hányinger kerülget ha ezekre az idökre gondolok, és jobb lett volna ha az elejétöl tápszerezek, és vidáman élünk a lányaimmal.

Azért a rossz élmények ide vagy oda, olyat mondani h nincs értelme a szoptatásnak??? (2. válaszoló) Biztos h szörnyű volt, amiket leírtál, átérzem, de azért a babádnak hidd el rengeteget adtál azzal, hogy szoptattad egy ideig, még ha neked egy borzalom volt is. A tápszerben nincsenek immunanyagok, a gyerek egészsége szempontjából nem kérdés h csakis szopi, ha megy, persze.

Egyébként megértem az undort, nekem szülés előtt volt, el se tudtam képzelni h mi a jó a szoptatásban (mindenki ezt mondta...) Aztán mikor megszületett a lányom, annyira természetes volt, még ha eszméletlen fájdalmaim voltak is az elején (sebesedés, kezdődő gyulladásom volt 2-szer, de masszírozással sikerült megállítani a folyamatot).