Nagyon tanácstalan vagyok, mit tegyek? Hogyan szoktassam le róla?

Ha megengeded szeretnék én is hozzászólni ahhoz, amit írtál egy kis kutatási eredménnyel. A 90-es évektől az agykutatás nagy lendületet kapott és a szoptatott csecsemőket vizsgálva két dolgot állapítottak meg. Az egyik, hogy a kisbabák nem képesek az önálló elalvásra, mert ez nem egy tanult folyamat, hanem agyi érés kérdése, amely érés lassan, évek alatt megy végbe. Legkorábban kb. 3 éves kor körül várható ez. A másik, hogy a kisgyerekek úgy vannak „programozva”, hogy éjjel felébredjenek, ez az egészséges fejlődés szükségszerű velejárója. Ébredéskor, szopizáskor a felnőtt biztonságot adó közelségét igényli, tehát a biztonságigényét elégíti ki. A különböző alvástanító módszerektől (Suttogó, Aludj jól gyermekem) sem tanul meg elaludni ill. átaludni a manó, hiszen ez nem tanult készség. Ha figyelmen kívül hagyják a szükségleteit, akkor a baba pszichésen visszahúzódik a külvilágból, de ettől még a szükséglete ott lesz, csak éppen már nem jelzi a szülőnek. Ez a tanult tehetetlenség állapota, amikor az egyén rossz körülmények közé kerül, és ezekre semmi befolyása nincsen.

A te kisbabádnál a betegsége visszahozta azt az állapotát, hogy igenis jelezni szeretne neked, hogy szüksége van rád éjszaka, mert így érzi biztonságban magát. Ezért lett felborulva a nappalotok is, és ezért kér gyakrabban szopizni is, hogy ott légy vele. Szerintem sok-sok összebújással nappal, vagy hordozással, és most akkor gyakoribb szopizással is szép lassan rájön, hogy ott vagy vele, reagálsz a jelzéseire, meg fog nyugodni. De az éjszakai kelések, amik teljesen normálisak egy ennyi idős csecsemőnél, csak akkor fognak újból megszűnni, ha te újból leszoktatod róla, vagyis nem reagálsz a jelzéseire. Viszont egy fogzás, vagy újbóli betegség, vagy nyaralás stb. újra felborítja majd ezt.

Remélem nem baj, hogy ezt leírtam neked, nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi, csak azt akartam mondani neked, hogy teljesen normálisan viselkedik a kisbabád ebben a helyzetben :)

Szép estét

Andi

Csatlakozom.

Sok-sok testkontaktus, esetleg hordozás, tutujgatás, ringatás és szopizás! Mindig az, amire szüksége van.

Hidd el, hogy megéri ez a plusz befektetés, mert ha most megadod neki azt, amire szüksége van, később sokszorosan megtérül. És nem fogod elkapatni sem - gondoskodással, törődéssel nem lehet. ;)