Manapság több anyának van baj a szoptatással, mint régen? Hogyan lehet serkenteni a tejelválasztást tényleg hatékonyan?

De kérdező, ha szakmai tájékoztatást, vagy cikkeket szeretnél, miért nem azt kérdezted? A kérdésedből nem derül ki, hogy statisztikát kérsz, szerintem (bár lehet én értelmeztem rosszul) a kérdésed nem is úgy hangzik, mintha azt kérnél:)

Arra a kérdésedre, hogy hogyan lehet hatékonyan szaporítani, szerintem megkaptad a választ. VAgy arról is statisztikát akarsz? Szerintem ilyen statisztika nem is létezik, hiszen mindenkinek más válik be (bár akkor is a baba a legjobb szaporító).

Akkor tulajdonképpen mire vagy kíváncsi? Hogy ma hány anyuka küzd, és régen hányan küzdöttek a tejért? Vagy mi érdekel igazából?

Hű, hát azért ezt hamarabb is mondhattad volna, nem koptattam volna feleslegesen a billentyűzetet:).

Na, de hogy olyat is kapj, amit kerestél:

"(...)Szociológusok keresték a választ arra a kérdésre, hogy a XX. században miért csökkent a szoptatók aránya. A válasz többek között az urbanizáció­ban, a technológia fejlődésében és a gyermekek tudományos, könyvekből történő nevelésé­ben keresendő. Ezen kívül nagy szerepe van benne a mell szexuális szimbólummá válásának is.(...)" innen: [link]

"(...)Magyarországon a szülő nők 90%-a megkezdi a szoptatást szülés után. Mégis sok bizonytalanság és szorongás kapcsolódik hozzá, hiszen kevesen vannak a birtokában a helyes információnak, kevesen tudják, hogy a 98%-uk képes szoptatni, hogy hogyan működik a tejelválasztás, vagy min múlik a siker. Tévhitek serege kapcsolódik ehhez a természetes táplálási és gondozási módhoz. Kulturális tabuk veszik körül, mind azt sugallva, hogy a szoptatás valamilyen nyilvánosság elé nem való, idealizált és ugyanakkor eltávolított aktus. Így aztán egy 2004-es adat szerint a szoptatott csecsemők száma a harmadik hónapra 58%-ra esik vissza.

Szülés után az anya megváltozott hormonális működése, a beinduló anyai viselkedés, az ösztönök, az újszülött reflexei, viselkedése mind abba az irányba mutatnak, hogy a szoptatás sikeresen indulhasson. Mindemellett mégis számottevő a kórházi környezet (a korai kontaktust lehetővé tevő ápolási gyakorlat, vagy a korszerű szoptatási ismeretekkel rendelkező személyzet), a körülmények (koraszülés, infúzió, vagy fájdalomcsillapító a szülés közben, vagy altatás), az anya attitűdjének, a csecsemő adottságainak (lenőtt nyelv, hasadék, hypotonia) hatása.(...)A hatvanas években volt az elmúlt évtizedekben a legalacsonyabb a szoptatott csecsemők aránya. Így aztán az elmúlt két évtizedben anyává vált nemzedéket sújtotta leginkább a minta és a támogatás hiánya." innen: [link]

"(...)A statisztikák mögött persze többféle okot fedezhetünk fel, például a laktációval kapcsolatos képzési problémákat, az intézményi hozzáállás hiányosságait, laktációs szaktanácsadók hiányát, kulturális vagy iskolázottsági faktorokat. Sok esetben azonban a korrekt információ hiánya áll a számok mögött.

Ha az édesanyáknak kellő mennyiségű, helyes információ állna rendelkezésére, valamint az egészségügyi intézményekben egyértelműen a szoptatást előnyben részesítő magatartással találkoznának, akkor a szoptatással kapcsolatos problémák nagyságrendekkel több esetben a szoptatás sikeres folytatásával és nem tápszerezéssel, korai hozzátáplálással és idő előtti elválasztással oldódnának meg.(...)" innen: [link]

Hát pedig pont írni akartam, hogy milyen érdekes válaszok jöttek.

Az sem egyértelmű, hogy azt, hogy beinduljon a tej úgy érted, hogy újszülött a babád, vagy úgy, hogy nagyobb, és újra be kéne induljon. Ez sem mindegy.

Ma azért több a gondja az anyukáknak, mert többet foglalkoznak a témával, nem akarják rögtön feladni, ha eleinte nem sikerül. Régen kevésbé számított a szoptatás, ha nem ment, jött a tápszer és a hozzátáplálás és ennyi. Kevesen voltak, akik komolyan akartak és/vagy tudtak tenni érte. De ma már egyre többen próbálkoznak visszafordítani a dolgokat. Csak ez megy ugye nehezen, lásd a korábbi okokat, amiket felsoroltunk.

Ezért tűnik úgy, hogy több a szoptatási probléma.

(Hasonlóan, mint hogy egyre több pl. a fogyatékos ember is - részben azért, mert a diagnosztika is fejlődik közben.)

De legközelebb tényleg pontosabban kérdezz. Bár az egyéni tapasztalataink is a statisztikát támasztják alá.